„Keresnünk kell a lehetséges kiutakat
De akkor mire van szükség? Mindenekelőtt arra, hogy az ellenzéki közvélemény végre kezdjen el gondolkodni az április 3-a utáni lehetőségekről, az ellenzéki stratégiákról, és ne törődjék bele abba, hogy a következő 20 évben is Orbán Viktornak hívják majd Magyarország miniszterelnökét. Hátha vitára ingerlik gondolkodni nem rest honfitársaimat az alábbi javaslatok.
Az egyik út lehet, ha az ellenzéki szereplők single issue, azaz folyamatosan egyetlen ügyet vagy témát képviselő politikai erővé válnak. A legsúlyosabb probléma ugyanis éppen az, hogy az ellenzék hat szereplője még kampányhelyzetben sem képes eljuttatni az üzeneteit a választókhoz. Sem az ellenzék, sem az ellenzék pártjai külön-külön sem képesek fegyelmezetten egy téma mellett kitartani. Ehelyett egyetlenegy napon beszélnek szociális kérdésekről, oktatásról, egészségügyről, elvándorlásról, antikorrupcióról, békepártiságról, közjogi rendszerváltásról, gazdaságról, inflációról, klímaváltozásról, kisebbségvédelemről, egészségügyi szakdolgozókról, digitális átállásról, rendvédelmi dolgozókról, Mészáros Lőrincről, kkv-król, uniós pénzekről, jogállamisági eljárásról, óvodákról, iskolákról, pedagógussztrájkról, önkormányzati bérlakásokról, stadionokról, propagandáról. És még ezernyi más, valóban fontos témáról, mindezt egy elképesztően leszűkült médiatérben.
Ha az ellenzéki pártok egy akarattal egyetlen, a társadalom többségének támogatását is elnyerő témát tűznének zászlajukra, akkor lennének képesek arra, hogy az adott területen változást kényszerítsenek ki a kormányból. Pontosan tudjuk, hogyan működik ma a hatalom: ha komoly nyomást vagy társadalmi többséget érzékel, meghátrál, és visszavonja a netadót, visszavonja az olimpiai pályázatot, vagy épp megemeli az orvosok fizetését. A Fidesz ugyanis dinamikusan alkalmazkodik a társadalmi elvárásokhoz: ha az ellenzék megfelelő irányba tudja terelni a közvéleményt egy általa kiemelten fontosnak ítélt üggyel kapcsolatban, akkor a kormánynak előbb-utóbb lépnie kell. Az ellenzék tehát zászlóra tűzhetné akár az egészségügyet, akár az oktatás ügyét, de akár egy olyan konkrét intézkedést is, mint például a pedagógusok fizetésemelése.
Egy másik, ennél nehezebb út az, ha az ellenzék, mint egység képessé válik olyan politikai alternatívát megfogalmazni és felépíteni, amely nem Orbán Viktorhoz méri magát. Nem ismételhetjük elégszer: április 3-án megbukott az a szemlélet, amely az ellenzéki politikai ajánlatot öncélú és folyamatos orbánozássá züllesztette. Az új ellenzéknek képesnek kell lennie a kormánypártéhoz hasonló részletességű, átfogó világmagyarázat megfogalmazására, arra, hogy saját történetileg és morálisan hiteles narratíváját elmesélje. Meg kell határoznunk hazánk helyét a világban, és viszonyunkat Európához. Nyilvánvalóvá kell tennünk, mit válaszolunk a 21. század főbb kihívásaira. S mindezt úgy, hogy kilépünk a feltétel nélküli nyugati mintakövetés csapdájából.