Eldöntötte Trump, mi legyen az óraállítással
Azzal érvelt, hogy a mostani helyzet „kényelmetlen” és „nagyon költséges”.
A fő problémát a Recep Tayyip Erdogan elnök vezette Törökország okozza.
„Miközben a Nyugat rég nem látott egységet mutat Oroszországgal szemben az ukrajnai invázió miatt, a NATO-n belül súlyos törésvonalak kezdtek megmutatkozni. A fő problémát a Recep Tayyip Erdogan elnök vezette Törökország okozza, amely nemcsak azt lengette be, hogy megvétózza Finnországnak és Svédországnak a katonai szövetséghez való csatlakozását, ha azok nem teljesítik a feltételeit, hanem régi ellenfelével, az ugyancsak NATO-tag Görögországgal is újra megromlott a viszonya.
A két déli állam konfliktusa a NATO legnagyobb belső erőpróbája, amely állandó feszültséget jelent a védelmi szervezeten belül. Az utóbbi hetekben egyre durvább nyilatkozatok hangzanak el főleg török részről, és Görögország is bejelentette, közeledik türelme határához.
Görögország és Törökország viszonya lényegében azóta feszült, hogy Görögország 1830-ban kivívta függetlenségét az Oszmán Birodalomtól. A két ország később számos háborút vívott egymással, az utolsót az I. világháborút követően 1919 és 1922 között, amely után meghúzták a nagyjából máig érvényes határokat. Ekkoriban vesztette el Görögország az Anatóliai-félsziget nyugati partján fekvő területeit, amelyeket már az ókortól görögök laktak (a legendás Trója városa – pontosabban annak romjai – is a mai Törökország területén található.)
Bár mindkét ország 1952-ben csatlakozott a NATO-hoz, és azóta is tagjai az észak-atlanti katonai szervezetnek, a feszültség megmaradt a két ország között. Az egyik forró pont Ciprus kérdése, amely ugyan független állam, de lakosságának nagy része görög anyanyelvű, míg egy kisebbik része török.
Törökország 1974-ben megszállta az északkeleti török területeket, majd 1983-ban kikiáltották az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, amelyet a nemzetközi közösség hivatalosan nem ismer el. Ugyancsak konfliktus forrásai a Földközi-, illetve az Égei-tengeren fennálló területi viták, amelyek már csak azért is fontosak mindkét fél számára, mert a tenger alatt jelentős és kiaknázatlan földgázlelőhelyek találhatók.”
Nyitókép: Adem Altan / AFP