„Az egész Jobbik-kaland végül is nem gyakorolt érezhető hatást a magyar pártstruktúrára és a választási eredményekre, hiszen mind a négy, a Jobbikkal terhelt választáson kétharmados többséget szerzett a Fidesz. Ez a politikai stratégia csak pakolgatta ide és oda a szavazókat, de végül nem vezetett egyetlen esetben sem a baloldal megerősödéséhez. 2014-ben és 2018-ban, amikor külön indultak formálisan, együtt sokkal erősebbek voltak, mint 2022-ben, amikor összefogtak. Ebben nemcsak MZP elmebaja, a háború és a többi politikusuk satnyasága játszott szerepet, hanem az is, hogy a Jobbik eredeti szavazóinak jelentős része soha nem volt hajlandó egy az egyben a liberálisokra szavazni. Erre még akkor sem volt hajlandó, amikor az MSZP ereje teljében volt. Az SZDSZ-t, minden ördög öreganyját nemcsak az MSZP politikusainak nagy része gyűlölte, hanem a párt szavazói is. Ezt az undort vitték magukkal a Jobbikra szavazva is, több választásra előre kijelölve azok eredményét. Az egy külön bravúr az ellenzék részéről, hogy ezt az érzést fenn tudták tartani nemcsak a Fidesz szavazóiban, hanem a Jobbikéban is, még 12 évvel a kormányzásuk dicstelen vége után is.
A szavazókat néhány választási cikluson keresztül benne lehet tartani bizonyos jól sikerült kommunikációs csapdákban. Ilyen volt a »harmadik út« egy rövid ideig, ilyen a radikális rendszerkritikusság különböző változatai vagy az SZDSZ által preferált ultraliberális mucsaizós magyarellenesség. Ahogy az MSZP »visszahozhatók még a kádári békeévek« hangulati kampánya is elvolt 2006-ig.