Mi lesz veled, euró?

„Talán soha nem álltunk ilyen közel ennek a rég óta velünk élő kérdésnek a megválaszolásához, mint most az energia-, élelmiszer- és háborús infláció idején. Persze korai temetni a közös valutát és az EU-t, ám az is biztos, hogy a kilábaláshoz érdemi változásra lenne szükség Brüsszelben.

Meddig lesz euró? Ameddig a németek, osztrákok és hollandok bírják finanszírozni! A rossz hír, hogy a nettó befizetők most már tényleg elértek a fájdalomküszöbükhöz.

Az euró egy »hibás termék«, amelynek olyan erős nemzetközi valutának kellett volna lennie, mint a német márka. Ezért formálták az Európai Központi Bankot (EKB) a Bundesbank mintájára. Aztán a káposztát a kecskére bízták, vagyis az eladósodott és strukturális reformokra nem hajlandó déli országokból érkező jegybankelnökökre, akik nem a déli tagországok sohanapján, kiskeddre elnapolt nyugdíj-, szociális és munkaerőpiaci reformjait finanszírozták a gyorsuló kötvényvásárlással, hanem a déliek német autó, holland élelmiszer vásárlását életszínvonalának megszorítások nélküli fenntartását. A déli országoknak juttatott pénz másik része kamatok formájában vándorolt »vissza« északra.

A francia Jean-Claude Trichet a 2008-as pénzügyi válság után csak óvatos »fiskális alkoholista« volt, amivel hivatali utódját Mario Draghit, már nem lehet vádolni. »Super Mario« híres-hírhedt beszédében (2015. július 27.) kijelentette, hogy »az EKB mandátumán belül megmentik az eurót, kerül, amibe kerül« (»whitin the mandate of the ECB preserve the euro, whatever it takes«). Christine Lagarde kínosan kerüli ezt a szófordulatot, ám tetteiben követi elődje példáját.”

Fotó: ANDRE PAIN / AFP