Orbán, Európa utolsó pandúrja

„»Nem tartjuk célravezetőnek az MDF által javasolt főispáni szék bevezetését. Hogy tanácsi vb-titkárnak vagy főispánnak nevezünk valakit, az teljességgel mindegy« – nyilatkozta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Heti Hírnök című napilapnak adott interjújában.

Igaz, ez a beszélgetés nem most, hanem 1990. augusztus 8-án jelent meg, amikor Orbán Viktor még liberális volt, s büszkén vállalta, hogy az általa és hívei által azóta megtagadott és megrágalmazott Göncz Árpádot a Fidesz javasolta köztársasági elnöknek. Az említett interjúban erről Orbán Viktor azt mondja, hogy »Göncz Árpád személyével egyetértünk, annál is inkább, mivel eredetileg a Fidesz ötlete volt az írót javasolni erre a tisztségre. Becsületes, korrekt embernek tartom«.

Azóta eltelt harminckét év, nagyot változott a világ, én például Göncz Árpádot holtában is tisztelem, és Orbán Viktor az, akit nem tartok sem becsületes, sem korrekt embernek, sőt, ami a főispáni szék bevezetését illeti, továbbra is az egykori Orbán Viktorral értek egyet: nem tartom célravezetőnek. Hogy finom legyek.

A főispán és vármegye szavakról az embernek a Horthy-rendszer jut az eszébe, csodálkoznék, ha a fideszesek nem így volnának ezzel. Ezeknek a kifejezéseknek a használata számomra abba a folyamatba illik bele, amelyet Orbán, meg a hozzá hasonlóan becstelen, inkorrekt kollégája a Horthy-korszak tisztára mosása érdekében folytat – nota bene, ennyit arról, hogy Orbán zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen.

Aki ugyanis zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen, az nem tartja kiemelkedően nagy államférfinak Horthy Miklóst, a kormányába nem kér föl miniszternek olyan embert (Lázár Jánosról beszélek), aki a tömeggyilkos Horthy kenderesi sírjára virágot vitt, továbbá aki zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen, az nem hozza vissza a Horthy-rendszerből ismerős közigazgatási kifejezéseket.”

Nyitókép: MTI/Benko Vivien Cher