Köszönöm Neked, Katinka!

„Katinka

Én sosem beszélek egy ország és egy nép nevében. Most sem teszem, a magam nevében írok, aki szeretne, úgyis csatlakozik hozzám!

Utolsó hivatalos hazai úszásod, magyar közönség előtti világversenyed után KÖSZÖNÖM NEKED, KATINKA, azt a rengeteg leúszott hosszt, azt a sok felemelt súlyt, azt a megszámlálhatatlan mennyiségű leúszott kilométert, a hajnali ébredéseket, az elhullajtott izzadságcseppeket, a könnyeket és mosolyokat, s velük:

Az érmeket;

A sikereket;

A nemes küzdelmet;

A közösen énekelt Himnusz fennköltségét;

A boldogság érzését; azt, hogy büszkévé tetted az országunkat és népünket, büszke magyarrá varázsoltál mindannyiunkat!

Köszönöm, köszönöm, ezerszer is köszönöm!

Emellett személyesen köszönöm -mint a mesében- az ezeregyediket: azt, hogy megszervezhettem a versenyt közted és sérült kis barátom, Benedek között, aki egy századdal megelőzött Téged, a nyakába pedig Te magad akasztottad az aranyérmet, élete örök emlékeként!

Mindig is fantasztikus sportember voltál s vagy, történelmet írtál, csodálatos példaképpé nemesedtél!”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás