„Találkozhattam Tóth Krisztina írónővel! Sokat beszélgettünk és ledöbbentem, amikor elmesélte, hogy milyen lejárató, vegzáló kampányt folytattak ellene is idehaza. Csak azért, mert ellenzéki érzületű. Több mint 100 lejárató cikket írtak róla a propagandamédia gerinctelen bérfirkászai. Ugyanolyan agresszív és végeláthatatlan cyber-mobbing-ot, online lejáratást illetve irányított és fizetett trolltámadásokat intéztek ellene, mint ellenem is. Sőt elkezdték még a gyerekeit is online zaklatni!!! Te jó Isten, tényleg idáig süllyedtetek? A gyerekeket is képes vagytok belevonni a mocskos lejárató akcióitokba? És ti beszéltek gyerekvédelemről? Hát, ha valami igazán aljas, féreglelkületre vall, akkor ez az! Szégyelljétek magatokat!
Nemrég pedig éppen egy fiatalembernek adtam interjút, aki a magyar politikai helyzetről írt a The New Yorker számára egy cikket. Az USA-ban folytatva tanulmányait ő is megtapasztalta, hogy azokat a művészeket, írókat, akik külföldön kormánykritikus módon nyilatkoznak meg a magyar kormány a külföldi nagykövetségei által igyekszik teljesen ellehetetleníteni. Megkeresik azokat a kulturális rendezvényeket, ahol fellépnek és igyekszenek a szervezőket lebeszélni a meghívásukról. Vagyis próbálják őket teljesen elhallgattatni, láthatatlanná tenni. Nehogy rosszakat merjenek mondani a magyar állapotokról.
Ti tudtok erről? Vagyis arról, hogy az orbáni diktatúra arra a szintre lépett, hogy nem elég, hogy az ország legtehetségesebb művészeit elüldözi a hazánkból, de még külföldön is megpróbálja őket utolérni? És mi ezt tényleg szó nélkül eltűrjük? Mivé lesz egy ország kultúrája a szabadon gondolkodó és érző művészek nélkül? Az lesz a magyar művészet, amit a rezsim megtűr vagy ami az elnyomás kultúrszekerét önként és dalolva tolja? És mi még csak ellen sem állunk?”
Borítókép: Perintfalvi Rita Facebook, Szűts Pál