A vita három évtizede szellemesebb volt, mint ma, de akkor is gyorsan maga alá temette az ideológia.
„Június 21-én, kedden valósággal felrobbantotta a nyilvánosságot a »főispán« és a »vármegye« elnevezések visszahozásának kormányzati terve. Bár a változtatások mögött az önkormányzatok jogköreinek nagyon is komoly gyakorlati következményekkel járó további megnyirbálása is állhat, a vita – mint oly sok más esetben – elsősorban emlékezetpolitikai téren zajlik. A javaslatokhoz való viszonyulást elsősorban az határozza meg, ki mit gondol a két világháború közti időszakról és az azt megelőző évszázadokról. Ha azt hisszük, bármi új van a nap alatt, nagyot tévedünk. Harminckét esztendővel ezelőtt szinte pontosan ugyanez a polémia egyszer már lezajlott.
1990-ben az első demokratikus Országgyűlés rögtön szembekerült egy sürgető megoldásért kiáltó problémával. Ősszel helyhatósági választásokat kellett tartani, ám, hogy a felszámolandó tanácsrendszer helyébe mi lépjen, arról messze nem volt egyetértés. Különösen kemény dilemma volt, hogy az immár szabadon megválasztott és valódi jogkörökkel bíró önkormányzatok munkáját hogyan hangolják össze az állami szervekkel. A konzervatív kormányzat a főispán 1950-ben eltörölt tisztségét tartotta erre alkalmasnak. Ez leginkább csak nevében lett volna azonos a pártállami korszak előtti pozícióval, amely a lényegében a helyi hatóságok kormányzati kontrolljának szerepét töltötte be.
1950 előtt a kormány (illetve előterjesztése nyomán a király, majd a kormányzó) által kinevezett főispán nem csak a helyi állami intézményrendszer nagy részét felügyelte, de a megyék és törvényhatósági jogú városok (nagy vonalakban a mai megyei jogú városoknak megfelelő jogállású települések) vezetésében is komoly szerepe volt. A helyi választott vezetők feje felett számos esetben átnyúlhattak, sőt, széles fegyelmi hatáskörük is volt a törvényhatósági (mai szóhasználattal önkormányzati) tisztviselők felett, akár fel is függeszthették, vagy el is mozdíthatták őket.
Az Antall-kormány ennél sokkal szerényebb befolyással, inkább csak korlátozott jogi ellenőrző és koordináló szereppel ruházta volna fel a főispánokat. Ám az elképzelés így is kiverte az ellenzéki biztosítékokat. A vita szakmai része javarészt az új tisztségviselők jogköreiről folyt, illetve arról, egyáltalán szükség van-e rájuk. Az SZDSZ kezdetben azon az állásponton volt, hogy nincs, sőt a megyéket is megszüntették volna, hogy a települési önkormányzatok felett az igazságszolgáltatáson kívül ne létezzen semmilyen kontroll.”
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
Deutsch Tamás kemény választ adott Lakos Eszternek az Európai Parlamentben.
A LIBE sajnálatos döntése tiszteletlen a Tanáccsal, mint az Európai Unió intézményével szemben és súlyosan sérti a lojális együttműködés elvét.
Nagy Bandó mesélt a Fidesz iránti rajongásáról.
A fideszes képviselő csak az egyenlő bánásmódért küzdött.
A legfontosabb, hogy mindez milyen mozgásokat eredményez a kormányellenes oldalon. Budapesten jó eséllyel káoszt.
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
A támadás után az orosz és ukrán vezetők eltérő verziókat adtak elő a fegyverek típusáról és hatásáról.
