Vegyük úgy, hogy a játékszabályokat már megváltoztatták, és az EU külügyminiszterei megszavazták az olajembargót. Magyarország nem tudta volna keresztülvinni az álláspontját, talán Csehország és Szlovákia tartózkodott volna. Az embargó így életbe lépne, az EU pedig gyorsan dönthetne. De a budapesti, prágai és pozsonyi kormányok vajon képviselnék ezt az álláspontot? Befelé, a saját lakosságuk felé is, akiknek most együtt kellene élniük az embargó következményeivel? És – ami még fontosabb – kifelé, Oroszország felé is? Tényleg »egységesebb« lenne az Unió, ahogy a koalíciós szerződés ígéri? Vagy éppen fordítva lenne, és egy ilyen döntés csak még több dühöt zúdítana Brüsszelre ahelyett, hogy Moszkvát helyezné nyomás alá?
2015 őszén az EU egyszer már megpróbált egy hasonlóan mélyre ható kérdést a többségi elv szerint eldönteni. Akkoriban, a menekült- és migránsválság tetőpontján a tagállamok nagy többsége úgy döntött, hogy a menekülőket egy bizonyos kvóta alapján elosztja az EU-n belül. Magyarország, Csehországot, Szlovákiát és Romániát leszavazták. Formálisan helyes döntés volt, mert a bevándorláspolitikában nem kell egyhangúlag dönteni. De a következmények lesújtóak voltak: egy éveken át tartó keserű vita kezdődött, ami egy menekültnek sem segített, az EU-nak pedig a hitelességébe került”
Fotó: AFP / Attila KISBENEDEK