Ugyan miféle nemzetbiztonsági kockázatot jelentek én a Hazámnak?

„Történt nem rég, hogy egy nagyon közeli jó ismerősöm, egy igazi jó arc, remek ember, és kitartó, hűséges barát jelentkezett egy NER-es, NER-közeli, NER tulajdonlású alapítványi állásra, minekutána minden adottsága, végzettsége, nyelvismerete, motivációja, sőt még munkabírása, embersége is megvolt az adott munkalehetőséghez, ráadásul még belső ajánlással is rendelkezett. Mélyen hitt benne, hogy tud Ő ott is jót és hasznosat alkotni, szabadon teremteni, Hazát szolgálni, igaz meggyőződése szerint boldogulni tudásához, adottságaihoz, de főként szándékához, akaratához képest.

Ám a nemzetbiztonsági átvilágításon úgy esett, hogy elkaszálták »életvitele és baráti, közösségi kapcsolatai« révén, hogy ti. ezek itt mind nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek esetében. Az én nevem konkrétan külön felmerült. Erre azóta is nagyon büszke vagyok! Az enyémen kívül még közös baráti társaságunk írói, művészei, színészei, gasztró-hősei merülhetnek fel, séfek, étteremtulajdonosok, színházi, filmes szakemberek, képzőművészek, stb. Közös bennünk, hogy mind szabadok, függetlenek, önállóan gondolkodóak vagyunk, akik a saját tudásunkból, saját tehetségünkből, saját akaratunkból és saját munkánkból, ún. »hivatásból« élünk és boldogulunk. Azt hiszem, ezt hívják eredetileg liberálisnak, ha úgy tetszik: polgárinak, magát a teljesítmény-elvet.

Azt mondtam a barátomnak, mikor láttam kétségbeesett és elszomorodott ábrázatát, hogy legyen erre büszke, ez egy jel, egy bizonyíték, egy percig se búslakodjon, ha a Jóisten így rendelte, akkor így kellett legyen, ám én bizonnyal ráborítottam volna az asztalt a kihallgató tisztre, ahelyett, hogy lehunyt szemmel hallgassam végig az »ítéletet«.

Asztalborogatás helyett most ugyanakkor megragadom az alkalmat, hogy meginvitáljam ezt a jóembert vagy jóembereket egy baráti beszélgetésre, hogy kiderítsem, ugyan miféle nemzetbiztonsági kockázatot jelentek én a Hazámnak? Miféle »nemzet« és »Haza”, miféle »biztonság« ez, ill. miféle »kockázat«? Én, aki Magyarországon születtem, magyar anyatejjel, magyar nyelvvel és magyar kultúrával táplálkozom 50 éve, magyar termékeket állítok elő magyar dolgozókkal, magyar adókat fizetek a magyar államnak 25 éve, és soha egyetlen fillért abból nem loptam. Ám negyed évszázada rendesen befizetem napra pontosan, ami jár, sőt, szerintem sokkal többet is (tekintettel arra, mivé lesz a közpénz jellegét újra és újra elveszítő adópénzem). Az elmúlt 5-6 évben ráadásul plusz milliókkal támogattam a magyar társadalmat a saját, leadózott keresményemből, jótékonykodtam, civil mozgalmárkodtam, min. tíz, általam nagyra tartott mozgalmat gründoltam, toltam, segítettem, ill. hoztam létre magam, számtalan és egy lehetőséggel szolgáltam népemet, nemzetemet, Hazámat a magam módján, a magam eszközeivel, a magam erejéből, tiszta hitemből és szívemből, mígnem »nemzetbiztonsági kockázattá« nem váltam.”

(Fotó: YouTube)