Bili

„Kiborult a bili, mondanám, ha valójában nem lettünk volna tisztában mindennel. Illetve: ha mindennel nem is, de a fő irányokkal, vagy inkább irány-nélküliséggel igen. Vagyis tudtuk, hogy vannak bajok, tudtuk, hogy nem szerelmespárok építgetik a közös jövőjüket – jövőnket –, ennek ellenére, bizakodtunk. Vagy ahogy Orbán Viktor mondta hétfőn a parlamentben: azért vagyunk még mindig az Unió tagjai, mert követjük az álmainkat. Reménykedünk – mármint Orbán –, hogy egyszer jobb lesz.

Mi meg, a jelenlegi rezsimet kevésbé kedvelők tábora azt álmodtuk, hogy Magyarországnak jobb lesz, ha a rezsim megbukik, és valami új jön helyette. Egy igazságosabb, kevésbé korrupt, nem pusztán egy személyre építő, szociálisan érzékenyebb, az oligarchákat háttérbe szorító rendszer. Még április 3-án, este hét órakor is azt gondoltuk, van keresnivalója az ellenzéknek. Ha nem is bukik meg Orbán, a végén rászorul, hogy partnernek tekintsen mindenkit ebben az országban.

Hát nem így lett. Nem vagyunk partnerek, és ezért még tennie sem kellett a győztesnek semmit, elég volt hagynia, hogy a helyére törők szép fokozatosan (ki)nyírják egymást és magukat. Nem kellett hozzá a korábbi manipulációkat sem bevetni, páholyból lehet(ett) nézni, hogy mi történik »odalent«. Bő másfél hónap telt el a választások óta, és bár április 4-én még mindenki arra esküdött, hogy noha váratlan volt a nagyarányú vereség, de együtt kell maradni, azóta a nagy-nagy fogadkozásnak nyoma sincs, mindenki járja a maga útját, gondosan ügyelve arra, hogy rálépjen a másik nyakára.”

Kép forrása: MTI/Soós Lajos