„Sokan sokféleképpen írtak már arról, hogy milyen volt a belpesti szavazatszámláló argonauták nagy utazása a magyar vidéken.
A Független-objektív most azt mutatja be, milyen a Főváros vidéki szemmel.
Vidéki lap újságírójának beszélgetését közöljük egy elképesztően bátor fiatalemberrel, aki csak azért ült fel a sárga buszra, hogy egy civil szervezet segítségével megnézze, milyen a választás az igazi demokrácia fellegvárában. Azonban sokkal többet kapott annál..
- Hogy tetszett Budapest?
- Az épített környezet lenyűgözött. A TASZ által rendelkezésemre bocsátott vezetőm mindenben segítségemre volt.
- A mozgólépcsőn is le mertél menni?
- Igen, megcsináltam.
- Milyen volt a szavazatszámláló munka?
- Nagyon kedvesek voltak a kollégák, abszolút nem volt probléma. Étellel-itallal is bőven elláttak. Most ettem először alga steaket.
- És milyen volt az összbenyomás?
- Sejtettem, hogy más lesz, de a kontraszt szinte döbbenetes volt.
- De mégis miben?
- Sosem gondoltam volna hogy létezik egy ennyire más világ. Ezek az emberek kizárólag a 444-ből, a 24.hu-ról, a Balexből és hasonlókból informálódnak. Akik a BBC-t, a CNN-t és az Euronewst is követik, már egyenesen világlátott embernek gondolják magukat. Persze én csak a felszínt láttam. Hogy a belsőbb kerületekben mi folyhat, abba bele sem merek gondolni. Az biztos, hogy a slam poetry nemcsak kitaláció, állítólag még női humoristáik is vannak és azt rebesgetik még létezik a Hócipő..
- Ez valóban döbbenetes. Mi jelenthetné a kiutat?
- Azt gondolom, csakis egyedül az oktatás.
- A fiataloknál sem jobb a helyzet?
- Ők mémekből, tiktokon, jobb esetben animékből ismerik meg a világot. Még talán a Netflix. Szóval...
- Úgy tudjuk találkoztál LMBTQ-emberekkel. Milyen volt?
- Igen, valóban, bár csak láttam őket. Itt szentként tisztelik őket. Azt mondták csodálatos, nyitott emberek, óriási szívvel. Kérdeztem a vezetőmet, hogy mégis miért, mit csinálnak, de nem igazán kaptam választ. Egy ponton azt mondta hogy ezt a kérdést ne firtassam, erről itt nem szabad beszélni. Amúgy az utcán csak lehajtott fejjel, suttogva illik elmenni mellettük.