Májusi hidegzuhany

„Párhuzamosan e belpolitikai eseménysorozattal vívta – és vívja – a magyar kormányfő a maga nemzetközi harcait az oroszok ellen foganatosítandó embargók, tilalmak elfogadtatásával szemben. Május végén egyelőre úgy tetszik, hogy egyfelől az orosz érdekek védelmében napról napra elszigeteltebbé válik, bár azt sem lehet eléggé nyomatékkal elmondanunk, hogy az orosz energia-függőségtől történő megszabadulást sokkal könnyebb lehet látványosan deklarálni, ugyanakkor összehasonlíthatatlanul nehezebb ügy ténylegesen megvalósítani. A deklarációk könnyűsége, valamint a megvalósítás nehézségei közötti résbe benyomakodva sikerült május végén Orbán Viktornak olyan nemzetközi pozíciót kiverekednie, amelybe belekapaszkodva még egy ideig sikerrel játszhatja kedvenc külpolitikai mutatványát: a pávatáncot. Itthoni piacon lényegesen könnyebb dolga van, mert a hazai értékesítés során az országlakók többségét már évek óta sikerült meggyőzni a »rezsicsökkentés« áldásos mivolta felől.

A nemzetközi fórumokon mindez aligha eladható, mivel az uniós országok többségében már most is példátlanul magas energiaárakat kénytelenek megfizetni, ezért az itteni érvrendszert kénytelen a szokásos szuverenitás-védő ethoszra építeni. Amit viszont a velünk tárgyalók azért sem vesznek komolyan, mert ez a felfokozott szuverenitás-érzékenység éppenséggel a legkevésbé sem mutatható fel az orosz-magyar relációban. Orbán Viktor eddig az orosz agresszió következményeit belpolitikai keretek között sikerrel fordíthatta a maga javára és az sem kétséges, hogy az áprilisi győzelmében is döntő mozzanat lehetett az egyoldalúan deklarált »békepártisága«. Az európai hadszíntéren viszont mindez nemcsak, hogy kevés, hanem meglehetősen kontraproduktív, ezért az unióval vívandó küzdelmeiben kénytelen lesz számos olyan engedményre is, amelyeket itthon majd igyekezni fognak merőben más jellegű kényszerek következményeiként tálalni.”

Kép forrása: YouTube