Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Szóval én is bedobom a két fillért, hozzáfűzöm a magam kis szösszenetét a témához.
„Magyarul nem igazán használjuk ezt az angolban igen elterjedt kifejezést (»to put in my two cents« – vagy »mytwo cents’ worth«), amikor a saját rövid, személyes véleményünket fűzzük hozzá valamihez. A kifejezés egyébként bibliai eredetű: Márk evangéliumának 12. fejezetében, a 41-44. igeversekben találjuk a példát, amikor Jézus ül a templomi persellyel szemben, és nézi az adakozókat, köztük az özvegyasszonyt, aki csak két fillért dob be. Az angol innen emelte be a kifejezést a köznyelvbe, némileg más értelmezéssel.
Szóval én is bedobom a két fillért, hozzáfűzöm a magam kis szösszenetét a témához, amiről persze már valószínűleg nagyjából mindenki megírt, elmondott mindent, mivel ezekben a napokban elég sokan pörögnek rajta. Ami nyilván hamar elmúlik, minden csoda három napig tart (csak hogy megint a Bibliát idézzem). Tulajdonképpen meglepő is, hogy ahhoz képest, hogy senki nem nézte a televíziót, mégis mennyit foglalkoznak, mekkorát örömködnek ellenzéki oldalon a bezárásán.
Jelen írás korlátozott terjedelme miatt rengeteg dologra nem tudunk kitérni, de a nézettségről azért pár szót muszáj ejteni. Leginkább azt, hogy van a Nielsen-mérés, amely – elvileg – mutatja, hogy mennyien néznek egy-egy csatornát, műsort a televízióban. Ez a mérés ugyan nem teljes kamu – de majdnem. És nem, ezt nem én mondom, hanem már sok-sok évvel ezelőtt megmondta az akkoriban az egyik legnagyobb közvélemény-kutató cégnél dolgozó régi barátom. Nagyjából úgy működik a rendszer, hogy kb. 1120 háztartásban elhelyeznek egy »set-top box«-nak nevezett kütyüt, egy elektronikus mérőműszert, amely rögzíti, hogy az adott háztartásban mikor, melyik csatornát nézik. Az 1120 fős panel a teljes magyar lakosságot hivatott demográfiailag leképezni. A készüléket befogadó, a mérésben résztvevő háztartásokat némi jutalmat kapnak: Trófea-grill típusú »egyet, amennyit csak akar« vacsorák vagy hasonló ösztönzők garantálják… leginkább azt, hogy elsősorban egy bizonyos típusú nézőközönség legyen felülreprezentálva; az ingyenvacsorákra fogékonyak zömmel a kereskedelmi TV-k bulvárműsorait fogyasztják.”
Nyitókép: Facebook