Hogyan neveld a magyarod

„Régi közhely az egymás mellett élő két Magyarország, azt viszont csak most kezdjük (mindkét oldalon) észrevenni, hogy nem a kozmopolita-globalista-urbánus-ateista, véleményvezérnek tűnő tábor a nagyobb, hanem minden látszat dacára a nemzeti-keresztény-konzervatív-normálisok vannak többen. A balliberális (nevezzük őket az egyszerűség kedvéért így) megmondóemberek, akiknek eddig megingathatatlan meggyőződése volt, hogy ők lehelték a passzátszelet, mintha kezdenének szembesülni a valósággal.

Véletlenül botlottam egy lapszemlén keresztül a 24.hu egyik nagyinterjújába, ahol Vágvölgyi B. András (író, újságíró) mint állatorvosi lovat mutatja be, miként alakult ki a négyszeri kétharmad. Kioktató stílusa és önfényezése alapján fontos ember lehet, bár könnyedén leélhetünk úgy egy életet, hogy soha egyetlen sorát sem olvastuk, és nem is hiányzik. Ők azonban saját, nagyra fújt buborékjukban elképzelhetetlennek tartják, hogy senki sem kíváncsi rájuk, semmi szükségünk a tanácsaikra. Ezért jól lemucsaiznak bennünket, de szerencsére ezt az árok innenső partján csak néhány mazochista olvassa, így nem okoz szenvedést. Abból a szempontból viszont tanulságos, mennyire másként látnak eseményeket, embereket, mint mi, és hogy mennyire azt hiszik, csak az a látásmód létezik (illetve csak az helyes), ami az övék.”

(Fotó: Vágvölgyi B. András rendező /j/ 2010 februárjában átveszi a Moziverzum-díjat Kolorádó Kid című filmjéért a 41. Magyar Filmszemle díjkiosztó gálaestjén a XII. kerületi Sportmax sport-, szabadidő- és rendezvényközpontban.MTI Fotó: Kollányi Péter)