Minden alkalommal szívbe markoló élmény számomra az ukrán háború elől menekülő édesanyák látványa, akik a gyermekeikkel úgy érkeznek meg hozzánk, hogy maguknak alig pakolnak valamit a csomagjukba, de a gyermekeiknek szinte mindent elhoznak. Mi ez, ha nem a feltétel nélküli szeretet, a legteljesebb odaadás mintája?
Vélhetően mindannyian küzdünk azzal a sokszor riasztó érzéssel, hogy nem tudunk mindent tökéletesen csinálni, pedig a legjobbat szeretnénk megadni a gyermekünknek. Tudom, hogy sokaknak nem vagy csak nagyon nehezen adatik meg egy gyerek, mások pedig nélkülük is teljesnek érzik az életüket, de számomra semmi nem hasonlítható ahhoz az érzéshez, amit az anyaságtól kapok. A gyermek nem más, mint remény. Egy nagy, bátor igen az életre és a jövőre.”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner