Undorodom a modern világtól

„Ennek a nyomorult huszadik századnak, amit tovább örökítenek ránk, az egyik legnyomorultabb öröksége, hogy tisztelni kell minden olyan művet, örökséget és szellemi portékát, amelyet a betegség és a belső erők felborulása szült.

A nyugati civilizációban elterjedt, hogy szerencsétlen emberek (akiknek az életműve is rakás szerencsétlenség) tiszteletreméltóak. Miért is? Mert féregnek ábrázolják a modern embert, mert a rettegés, a szorongás az egyetlen életfilozófiájuk, mert öngyilkosok, alkoholisták, szexuálisan betegek lesznek, és persze erre ösztökélnek más, egészséges embereket, vagy a nyáladzás, az önsajnálat és a sznob kivagyiság keverékéből építenek maguknak szellemi »nívót«. Ma az egészség érdekesség, a betegség, a belső zavar pedig a természetes állapot sokak számára.

Undorodom ezektől az emberektől. Undorodom a modern világtól. Az ideológiáktól ugyanúgy viszolygok, mint a gyáva, torz alakoktól, az értelmiségi hazugságoktól, kitartottságtól, prostitúciótól. Soha nem vettem részt és nem is fogok részt venni a mókuskerékben. Kipróbáltam sok mindent a munkámban, de sem a siker, sem az ismertség, sem a pénz nem okozott örömöt, ezért tettem arról, hogy más irányba forduljon az életem. Kiszálltam a hajóból, amikor kellett, amikor úgy tetszett, és nem árultam el a barátaimat, viszont nem állok be lógó nyelvvel azok közé, akik közé ép embernek nem szabad vegyülnie. Nincs szükségem mutatványokra, nem vagyok bohóc, nem kell az elismerés, nem kell a dicséret, csak a szabadság érdekel.

Az én hőseim indiánok, ókori görögök, rómaiak, egyiptomiak, régi magyarok, földművesek, katonák, papok, tevékeny emberek. Rájuk figyelek, az ő mondataikat fejtegetem, igyekszem megkeresni azokat, akik a régiek örökségével köztünk élnek, munkálkodnak.

Egész életemben képviselem, amiben hiszek, ez pedig a család, a törzs (nemzet) és az Istenbe vetett hit – vagyis az ember eredeti szentháromsága, a természetes közeg, a célrendszer, az elérni vágyott megérkezés a lélek birodalmába, az ember valóságos közegébe. Ezeket az értékeket, a harmóniát keresem az életben, a művészetekben is, a titkok mélyén és a fecsegő felszínen egyaránt. Csak ez számít, semmi másnak nincs értelme.”

Nyitókép: Szentesi Zöldi László Facebook-oldala