Tompa Gábor szerint a legártalmasabbak az amerikai liberálisok

„Na, ebben az országban, és ezen a fesztiválon Tompa Gábor szerint a legártalmasabbak az amerikai liberálisok. Ennél röhejesebb álszentséget már régen olvastam. A MITEM kitömi Tompa Gábort, aki ifj. Vidnyánszky Attila legjobb barátjával, harcostársával Vecsei H. Miklóssal turnézik Vidnyánszky Attila fesztiválján, ahol aztán az amerikai liberálisokat szidja, mert ott bizony már régen nincsen szólászabadság, bezzeg Magyarországon!

Beszél még arról is, hogy az ukrán háborúban sok a dezinformáció, ezért jobb belőle kimaradni, meg, hogy ma milyen rossz az oktatás (nyilván nem hallott róla, hogy Magyarországon már lassan tíz éve harcolnak a pedagógusok a diákok jövőjéért), meg, hogy jó lenne a megbékélést keresni, de a radikálisok provokálnak, ezért is kell őket messziről elkerülni. Csupa jó ember, akik élnek-halnak a békéért, és ezért akkurátusan tekintenek el attól, hogy mellettük mennyi mindenkit taposnak el csak azért, hogy ők helyhez juthassanak. És azok a fránya liberálisok ott Ámerikában nem átallották feltenni a kérdést, hogy vajon még meddig kell hallgatni ezt a patriarchális szart arról, hogy mi a béke, meg mi a jómodor.

Hogy vannak szélsőségek? Igen. Hogy ártalmasak lehetnek? Igen. De az, amiről és ahogyan Tompa Gábor beszél, az egy centit sem visz közelebb a békéhez, a megértéshez és a tisztánlátáshoz. Ez az a tipikus önfelmentő, ködösítő, a győztesekhez dörgölőző, a veszteseket figyelemre sem méltató, a tényeket messzire elkerülő, mitikus semmit mondás, amiből mi, magyarok mindig is jelesre vizsgáztunk.

A békéhez elsősorban az vezetne el, ha azok, akik minden hatalmat megszereztek maguknak, bocsánatot kérnének mindazért a sérelemért, amit másoknak okoztak. A hatalmaskodó hatalmasoknak kellene a belátást gyakorolniuk. Ha a legyőzött, megalázott, jogaitól megfosztott kér bocsánatot, azt megalkuvásnak hívják, nem megbékélésnek. Mindig az erősebbnek kell gyengébbnek látszani. Ez az, amit sem Tompa Gábor, sem Vidnyánszky nem ért, mert nem áll érdekükben. Félek tőle, hogy azok a fiatalok, akik hozzájuk kötődnek, hozzájuk alkalmazkodnak, semmivel sem lesznek békésebbek a felmenőiknél. Álszentek lesznek, önzőek és sikeréhesek.”

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd