Szerénység

„Nem akarnám bántani Semjén Zsoltot, már csak azért sem, mert egykoron még jó személyes kapcsolatban is álltunk. Igaz, akkortájt még nem a Fidesz felkent papjaként működött – bocsánat, ez csúnya volt: szóval, akkor még nem volt Orbán Viktor hűséges szolgálója, így aztán megengedhette magának azt a luxust is, hogy felebarátként viszonyuljon tőle politikailag távol álló emberekhez is. (Bár még abban sem vagyok biztos, hogy politikailag oly távol voltunk egymástól, abban viszont igen, hogy nem én léptem el tőle.)

De hagyjuk a múltat, Semjén ma már odaadó híve Orbán Viktornak, és ez így van rendjén, mégiscsak ő a miniszterelnökhelyettes, immár tizenkét éve, és ez feltehetően így is marad: fel nem merül a kérdés, hogy vajon megőrzi-e pozícióját. Igaz, amikor a lehetséges kormányösszetételen gondolkodunk, tippelgetünk – mert Orbán édes titka mindez, igazán semmi közünk hozzá -, akkor ez a poszt mint létező valami szóba sem kerül. Nagy eséllyel nem is létezne, ha nem volna Semjén. Ám hogy a KDNP-nek nevezett formáció vezetője mit hoz a pártszövetségbe, azt homály fedi, csak találgatni tudjuk.

Arra szoktunk tippelni, hogy a kereszténydemokrata vezető a Fidesz – Orbán – és az egyház közötti megállapodás eredménye, ami nemcsak lehetséges, de valószínű is, viszont ettől még nem  világosabb a helyzet, legfeljebb kicsit bonyolultabb. Mert azt a kérdést  veti fel, hogy az egyháznak vajon miért oly fontos Semjén személye. Elvégre azt a számolatlan támogatást, amit Orbántól kapnak, Semjén nélkül is megkapnák, már ha nem Iványinak hívják őket.”

Nyitókép: Földházi Árpád