Németország harmadszor sem viccel, újra világháborúba vinne bennünket

„A német parlament április 28-án, csütörtökön 586 szavazattal száz ellenében úgy döntött, hogy »folytatni kell, és ha lehet, fel kell gyorsítani az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat. A csereszállítások keretében ki kell terjeszteni a támogatást a nehéz fegyverekre és komplex rendszerekre is.« Németország 150 éve Európa problémája (Békés Márton), egy újra és újra megépített időzített bomba, amelynek számlálója megint vészesen közelít a nullához. Ma nem egy ipari birodalom szükségletei vagy a germán faj élettere miatt, hanem morális okokból élesítette magát és arra készül, hogy egész Európát, de legalábbis annak közép-keleti részét berántja egy 3. Világháborúba.

»Továbbá a parlament támogatásáról biztosította a kormányt az eddig megtett különböző intézkedések terén, különösen kiemelte a német infrastruktúra átalakítására tett lépéseket, amelyek állítólag az orosz energiafüggőség megszüntetését célozzák.« A morál hajszolása mögött felsejlik a zöld kommunizmus látomása, az új klímaigazságos társadalom megteremtése: ahol nem csak kevesebbet járunk moziba, ahogy azt Robert Habeck német gazdasági és klímaügyi a miniszter jósolta vagy mosás helyett szellőztetjük a ruháinkat(Timmermans) nem »csak« jelentősen romlik az életminőségünk, hanem a morál, a történelem jó oldala nevében megvonják a polgári jogokat is, hiszen a jó, önmagában mindent igazol.

Ebből ki kell maradnunk! Most látszik igazán, hogy mit nyertünk azzal, hogy az ellenzéket távol tartottuk a kormányrúdtól. Igen az olyan alvó ügynököket, mint Tordai Bence és társai; a politikus már a választások másnapján fegyverszállításokat sürgetett. Most válnak számomra igazán kínossá a budai választási eredmények, a Hegyvidék, a Rózsadomb, a Várkerület laptopkapitalistái egy szempillantás alatt elveszíthetik nem csak az állásukat az ipar leállításával, hanem az egész életformájukat is. Mert Frans Timmermans, zöld átállásért (!) felelős bizottság alelnöke jószándékúnak tűnő javaslata könnyen válhat, ahogy egy totális ideológiában szükségszerűen azzá is válik, paranccsá: »dönthetnek úgy is, hogy kevésbé fűtenek, inkább biciklivel mennek, nem autóval, rövidebb ideig zuhanyoznak, hogy a ruháikat kiszellőztetik ahelyett, hogy kimosnák«”

Fotó: Ficsor Márton