A 2010-es Fidesz-kormányok óta újra rabigában szenved a liberális újságírás.
„Egy minapi, a V4-országokban végzett, az Európai Bizottság által kezdeményezett felmérés szerint a válaszadók több mint fele aggódik a sajtószabadság állapota miatt. Arányait tekintve nálunk, Magyarországon aggódnak a legtöbben: csupán harminc százalék nyilatkozott úgy, hogy szabad a sajtó – adta hírül a brit The Guardian. (Különös. Kétharmaddal nyert a kormányoldal, de hetven százalék szerint nincs sajtószabadság. Roppant különös.) A portál idézte Munk Veronikát, a Telex főszerkesztő asszonyát, aki úgy nyilatkozott, hogy a sajtószabadság magyarországi helyzetének gyors romlása figyelmeztetésül szolgálhat másoknak is.
(Olvasgatva a Telex kormányszapuló cikkeit, csodálkozom, hogy Veronika asszonyt még nem vitte el a nagy fekete autó.) Érdekes, engem még sosem kérdezgettek ilyen felmérőemberek. Én viszont most megkérdezem a tisztelt olvasót: tud-e ön olyan hazai sajtótermékről, amit valaha is korlátozott, betiltott volna az Orbán-kormány? Nem? Én sem.
Nemzeti kormányok idején idehaza örökké lábbal tiporják a sajtószabadságot. Néhai Göncz Árpád államfő 1993-ban az olasz La Stampa című baloldali lapnak panaszkodott is a magyar liberális médiumokat ért támadásokról. (Ami azért volt érdekes, mert az Új Magyarországot, a Pesti Hírlapot és a Magyar Fórumot leszámítva a teljes sajtót ők uralták, tokkal-vonóval.) Később, az MSZP–SZDSZ-időkben nem volt baj a médiával, ám a 2010-es Fidesz-kormányok óta újra rabigában szenved a liberális újságírás. Ezt onnan tudni, mert örökké erről ír, beszél, szitkozódik az összes elnyomott hazai ellenzéki újság, rádió és televízió. (Helyszűke miatt nem sorolom őket.)”
Fotó: Fortepan
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A kínai importból érkező szedánt egyes hirdetések szerint már 1,43 millió rubeltől kínálják.
Lavrov már a békekötés utáni állapotról beszélt.
