Már a háború kirobbanása előtt megjelent az autoriter politikai gondolkodás az ukrán kormányban. Alig néhány hónappal a 2014-es forradalom után a kritikus hangok elfojtására kezdek el törekedni, ez pedig az évek múlásával fokozódott. Ukrán tisztviselők politikai disszidenseket zaklattak, cenzúrát vezettek be és kitiltották azokat a külföldi újságírókat, akik véleményük szerint bírálták az ukrán kormányt és annak politikáját. Az ilyen akciókat élesen bírálta az Amnesty International, a Human Rights Watch, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és más független megfigyelők is. A neonáci Azov zászlóalj Petro Porosenko elnök katonai és biztonsági apparátusának szerves részét képezte, ezt a szerepet Zelenszkij elnöksége alatt is megőrizte.
Zelenszkij az Oroszországgal vívott háború kitörése előtt tovább fokozta a repressziót. 2021 februárjában az ukrán kormány bezárt több (többségében, de nem kizárólag oroszbarát) független médiumot. Ezt teljesen homályos szabályok alapján tették. Zelenszkij most a háború ürügyét használta fel arra, hogy 11 ellenzéki pártot törvényen kívülinek minősítsen, és több médiumot is államosított. Ezek aligha nevezhetők elfogadható intézkedéseknek egy demokráciában, még háború idején sem.
Együtt kell érezni az ukránokkal, akik Vlagyimir Putyin háborúja miatt szörnyű szenvedések élnek áll. Akárhogy is provokált eddig az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei, illetve vett részt Ukrajna ezekben a provokációban, Oroszország válasza eltúlzott. Az orosz elnök megsértette az európai békét és humanitárius katasztrófát idézett elő. Putyin tetteit azonban úgy is el lehet ítélni, sőt Ukrajna ellenállását úgyis ünnepelhetjük, hogy közben nem festünk hamis képet Ukrajna politikai rendszeréről. Ukrajna nem a szabadság és a liberális demokrácia szimbóluma, és a háború nem egzisztenciális harc a demokrácia és a tekintélyelvűség között. Ukrajna egy korrupt, kvázi demokratikus állam, aggasztó, elnyomó politikával.”