Most jött el a pillanat, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba

„Eddigi szakmai pályafutásom alatt sosem jutott eszembe, hogy közéleti szerepet vállaljak. Az értékrendem sosem volt titok, ezt hoztam otthonról.

Az a nemtelen, sokszor igaztalan támadás cunami, azonban, ami a magukat elfogadónak és toleránsnak hirdető oldalról érkezett felém gyakorlatilag belesodort egy olyan szerető közegbe, ahol valóban el-és befogadtak. A legnagyobb bajban álltak mellém és segítő kezet nyújtottak. Az őszinte igazság az, hogy soha nem vártak tőlem semmit ezért cserébe és »megvenniük« sem kellett, hiszen mindig is ez volt az én hitem szerinti, valódi közösségem.

Biztosan sokan emlékeznek még 2012. márciusára, amikor a 15.-ei ünnepségen, a Kossuth téren büszkén énekeltem többed magammal a Nemzeti Dalt.

És így érkezünk meg az elmúlt hetek történéseihez. Terror Háza Múzeum emlékkoncert, Daloskönyv, Békemenet és a Himnusz Székesfehérváron. De lehet bárhol, a nemzet himnuszára sosem mondanék nemet, mert úgy érzem, hogy elárulnám azzal a hazámat. Elképesztő érzés volt állni azon a színpadon, mert még el sem kezdtem énekelni, máris olyan szeretet áradt felém a tömegből, ami felülírt minden meghurcolást, gyűlöletet, amit az elmúlt hónapokban kaptam. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki kitart mellettem és a szakmai teljesítményem alapján ítél rólam.

Én ma is ugyanaz a lázadó vagyok, aki harcolni fog az igazságért, a családjáért és értetek!”

Nyitókép: Földházi Árpád