Mit kezdjenek a normális vidéki emberek a budapesti liberális értelmiséggel?

„Relaxációhoz, autóvezetéshez, kondizáshoz, mosogatáshoz mindegyik kiváló. Az egyikben Gulyás Marci a sztálini értelemben vett partizán beszélgetett három muciológussal. Muciológusnak nevezzük azokat a szociológusokat, akik elbírlalták a szociológus megnevezést az igazi szociológusoktól. Többek között onnan lehet megismerni őket, hogy bármilyen általuk tetszőlegesen létrehozott képzetes társadalmi csoportot »osztálynak« neveznek.

A Fideszre szavazó vidéki »szegényeket« meg »osztályárulónak«. A beszélgetés fő témája az volt, hogy a vidékiek miért gondolják a saját érdekeiknek a saját érdekeiket és miért szavaznak egy olyan pártra, amelynek jelentős életszínvonal növekedést, közbiztonságot és egyéb, a nagyvárosi szabadsággal nem összeegyeztethető előnyöket köszönhetnek. És miért nem az ellenzékre, amelynek fő pártja 2010 előtt létbizonytalanságba és nyomorba taszította őket. Félreértések elkerülése érdekében kijelenthető, hogy teljesen pontos látleletet állítottak ki a múltról és jelenről, szinte minden mondatuk ténytartalmával egyet lehetett érteni kormánypárti szempontból.

A baj az volt, hogy szerintük ennek ellenére a vidékieknek a »szabadságot« kellene választaniuk a jólét és a biztonság helyett.

Az egész beszégetés alatt úgy tűnt, mintha a szabadság a bizonytalanság szinonímája lenne. Az a része is különösen kedves felütése volt a beszélgetésnek, ahogy a Marci meg a másik három okos ember összedugta fejét, milyen tanácsokat is adjon az ellenzéknek, mint budapesti csúcsértelmiségi, hogy az mi a fenét kezdjen azokkal a fránya vidéki emberekkel. Annak az ellenzéknek, azok az értelmiségiek, akiknek jó szavuk sem volt soha a vidéki emberekről.”

Nyitókép: AXEL HEIMKEN / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP