Harcba szálltak a magyar vidék egyik legnagyobb problémájával szemben
Pedig alapvetően nagyvárosi jelenség.
És bazmeg, semmit se tanultak, semmit se felejtettek.
„Innen fentről, Pestről lemegyünk vidékre, mert ez itt fent van, az meg ott lent, ugye. Mi itten már kikupálódtunk az Írók Boltjában, a Spinozában, a Starbucksban, Belbudán, Belpesten, mi már nem tehénszarba, hanem kutyaszarba lépünk!
Szóval, a rendszerváltáskor az történt, hogy valakik privatizáltak meg eladtak mindent. Vidéken sokkal szarabb lett a helyzet, mint itt »fent«, Pesten, a szocialista ipar és bányászat megszűnt, az osztrákok megvették a fél Dunántúlt igen olcsón, egész ágazatokat eladtak igen olcsón, de Borsod vagy Nógrád még olcsón se kellett senkinek, munkahelyet nem teremtettek, a pénzt kivették, kivitték, volt lenyúlt segély, meg uzsora, meg csicska, meg feketemunka éhbérért, és aki ezekről beszélt, az csurkista volt akkor is, ha baloldali volt, a népet a Heti Hetes oktatta, meg a liberális közgazdászok, hogy ennyi sem elég, mert még meg kéne szorítani rendesen mert nem jönnek különben a befektetők, de a magyar ember állami csöcsön szeret lógni, nem érti az eszével a megszorításokat. Mindezt belpestről, belbudáról, a jólétből, jobbára állami csöcsről, de aki ezt felemlegette, az populista demagóg volt. Már ha leközölték a cikkét, mert ellenzéki sajtó alig volt, amilyen volt, az meg olyan volt.
És bazmeg, semmit se tanultak, semmit se felejtettek, csak a kurva nagy csodálkozás, hogy ezek a parasztok mennyire szeretik az önkényt, és nem a szabadságot választják.”
Nyitókép: Trenka Attila