Harcba szálltak a magyar vidék egyik legnagyobb problémájával szemben
Pedig alapvetően nagyvárosi jelenség.
Múltat idéző ez az egész, nem demokratikus és nem szabad. Inkább szomorú.
Lapunk szemlézni kezdi a jellemzően városból vidékre utazó, arra rácsodálkozó ellenzéki szavazatszámláló aktivisták beszámolóit – tanulságos látleletként Magyarország 2022-es közállapotairól. Itt jön egy, és jön majd több is.
***
„Sziasztok, én is leírtam, mit éreztem...
Számoltam.
2022. 04. 03.
B-A-Z. megye, Boldva, 002. szavazókör.
Korrekt, probléma-, atrocitás- és jegyzőkönyvmentes szavazás zajlott. 808-ból 530-an jöttek el. Normális emberek, családok, fiatalok, idősek, tehetősebbek és szegények, a dolgozók a közeli monstre Bosch üzemből vasárnap délután munkából jöttek be leszavazni. Szinte mindenki ismert mindenkit, én pedig nagyon szeretem ezt a vidéki, barátságos hangulatot,
Mozgóurnázni is voltam, 7-ből azt hiszem ketten, egy házaspár szavazott érvénytelenül illetve az ellenzékre, máshol éppen szólt az m1, így ott nem volt kérdés, kire megy az X. Minden szabályos volt ekkor is, szépen elfordultunk, de a fülemet nem fogtam be, hallottam ahogy megbeszélik, mit kell tenni, például ahogy mondja a 85 éves mamának a 60-as fia, hogy tudja mama, azért kell végig a nemet ikszelni, hogy ne műtsenek át nővé, haha. Haha, igen...
Egyszer bekísértem egy koszos, öreg, piaszagú bácsit a fülkébe, mert fel kellett neki olvasni a kérdéseket, fél másodpercig sem gondolkozott, hogy esetleg ne a nemet jelölje vagy ne jelöljön semmit. Nekem arcizmom sem rándult, mert nem volt szabad jelezni, mit gondolok erről én.
Egész nap jó hangulat volt, élveztem, hogy nem szabad politikáról beszélni, visszatért a normalitás, egyszerűen rendes, dolgos embereket láttam magam körül, akikről sejtettem, hogy nem egy oldalon állunk, de csitt.
Maga a számolás elég gyorsan ment. Volt egy kis húzódozás, mert a megszokással ellentétben javasoltunk egy másik metódust a számolásra, de mivel jobban működött, mint a megszokott, nagyon eredményesen, hiba nélkül dolgoztunk együtt, igazi csapatmunka volt.
mert akkor már sejteni lehetett a végeredményt, és ezt a négy kérdesest még inkább egy elmebeteg pénzégetésnek és időhúzásnak láttam. Még az a gyanúm is felmerült, hogy azért kellett ezt a végére hagyni, mert addig valamit el lehet rontani. Még jobban. Szürreális élmény volt ott ülni és szépen, szabályosan strigulázni ezt a förmedvényt és megvitatni, hogy melyik X van jó helyen, mi számít X-nek.
Örültem a rajzocskáknak, vagy ha nem volt ott semmi a karikában, és az értelmes plusz kérdéseknek ezek mellett az értelmetlen "gyermekvédő" ostobaságok mellett. Az egyik szavazólapra ráírták Kaleta Gábor nevét, a helyi SzSzB tag nem ismerte, így röviden elmagyarázta neki az egyik delegált, hogy ki az, de azt hiszem, nem akarta meghallani.
Ehhez képest kellemesen csalódtam, amikor éjjel a polgármesteri hivatalban kiderült, hogy nem voltunk egyedül mi, borsodiból lett pestiek azzal, hogy az ellenzékre szavaztunk, ők is más eredményre számítottak, több volt a sokkolódott arc, mint korábban feltételeztük. Furcsa volt, mert örültem ennek, a hosszú, fárasztó nap után valahogy feldobott,
Jó lenne azt gondolni, hogy a hétköznapi élet megy tovább úgy, ahogy eddig. De nem biztos, hogy így lesz.
Korrekt, szabályos szavazás zajlott, az emberek hittek abban, hogy amire a voksukat adták, az úgy jó, és hogy szabad akaratukból és a saját véleményüket tükrözi az az X.
Csakhogy sokaknak lenne, lehetne más a véleménye. Az nincs rendben ugyanis, ha a tévéből és mindenhonnan egy darab pártnak a véleménye folyik, és egy akaratot sulykolnak. Ha csak egy dolgot hallanak az emberek, azt az egyet hiszik el, az alapján alakul a "saját" véleményük, holott ha mást is hallanának, nem biztos, hogy ugyanígy gondolkodnának. Például ha ismernék a Kaleta sztorit, vagy ismernének gyereket nevelő meleg párokat, ha több hír és tény jutna el ide a világból akár ebben a témában, akár másban, ha látnák, hogy mennyire sokszínűek az emberek és mennyire bonyolult kérdések ezek, talán nem szavaztak volna egyáltalán...
Múltat idéző ez az egész, nem demokratikus és nem szabad. Inkább szomorú.”