Karácsony benézős lyukas memóriája

„Attól volt hangos a média, hogy Karácsony Gergely látszólag önkritikát gyakorolt, és azt mondta: húsz éve nem volt olyan választás, amit ennyire benézett volna. Hozzátette: ezt még intellektuálisan fel kell dolgoznia. A főpolgármester viszont a jelek szerint egyáltalán nem emlékszik, hogy négy esztendeje egyszer már legalább ilyen csúnyán, ha nem még durvábban benézte a választási eredményeket, hogy az ő szlengesen lompos kifejezését vegyük át.

Egy ország előtt tette magát nevetségessé azzal, hogy órákkal az urnazárás előtt megfenyegette Áder János köztársasági elnököt a baloldal miniszterelnök-jelöltjeként, hogy eszébe ne jusson másnak adni a kormányalakítási megbízást, mint neki, mert a magas részvételi adatok alapján sziklaszilárdan biztos volt benne, hogy ők nyerik meg a választást. Szó szerint azt mondta nyeglén az államfőnek: »Meg ne próbálkozzon azzal, hogy ha Orbán Viktor elveszti többségét […], mégis őt bízza meg a kormányalakítással, hiszen pontosan tudjuk, hogy nincs olyan ellenzéki párt, amely ezzel a bandával, a Fidesszel kormányozni akarna.« Az eredmény, a kolosszális Karácsony-féle prognózis sorsa ismert: a Fidesz kétharmaddal nyerte a választást, akkor éppen zsinórban harmadszorra.

Hát ezt a négy évvel ezelőtti szarva közt a tőgyét kaliberű melléfogást minek nevezné a nagy szakértelmű főpolgármester? Vagy mégis igaza van, és ez a mostani politológiai mellétrafálása a baloldal esélyeiről még a négy évvel ezelőttit is übereli? Az a sanda megérzésünk, hogy szimplán arról van szó: Karácsony, mint annyi minden másra, erre sem emlékszik. A B verzió: emlékszik, de magából indul ki, és azt hiszi, hogy mindenkinek olyan rossz a memóriája, mint neki. Ki tudja? Meglehet: azt sem tudja felidézni, hogy négy éve már egyszer balliberó miniszterelnök-jelölt volt. Az 50 első randi című nagy sikerű film főszereplőnőjének mintájára – aki sohasem emlékezett az előző napra – rá lehetne osztani Az 50 első miniszterelnök-jelöltség című majdani film főszerepét, hisz számára mindig lehet újat mondani – a saját múltjáról. Még az is előfordulhat: őszintén tagadja, hogy tudott volna a Városháza titkos eladási projektjéről, mivel kiesett az emlékezetéből.”

Nyitókép: Földházi Árpád