Ellenzékváltó hangulat

„Ahelyett, hogy közösen vállalták volna a vereséget, és legalább egymásért tisztességgel kiálltak volna, otthagyták ezt a szerencsétlent, hogy egyedül vigye el a balhét. Majd aztán külön értékelőkben nekiláttak ráhúzni a vizes lepedőt. Mindenért is Márki-Zay lett a hibás, ahogyan azt előre megmondtuk. Rendben, ő volt a jelölt, de sosem ő volt a vezető. Nem volt több, mint egy feláldozható szerencsétlen, aki Messiásnak hitte magát, de ha nyertek volna, sem lett volna semmi szerepe a kormányban. Közölték volna, hogy köszi, leülhetsz a sarokba, innentől átvesszük, kisfiam.

Félreértés ne essék, egy pillanatig nem sajnálom Márki-Zay Pétert. Vidéki »agymosott«, »részeges« »gombaként«, aki még egy »keresztrejtvényt sem tud megfejteni«, bőven tett róla a kapitány, hogy ne legyen a szívem csücske. Az viszont több mint nevetséges, hogy erről az egészről csak és kizárólag ő tehet. Na meg a választási rendszer, amit 2014 óta továbbra sem sikerült megérteniük, és ami csak Budapesten demokratikus, és ott is csak azokban a körzetekben, ahol ők nyertek, az ország többi részén pedig egyszerűen nem működik. Hiába ugyanaz a rendszer, mégis más. Igazán érdekes, nem?

A mostani földcsuszamlásszerű győzelemnek az a legnagyobb tanulsága, hogy csak gyűlöletre nem lehet kampányt építeni, és különösen nem lehet úgy nyerni, hogy az egészből kihagyják az embereket. Értem én, hogy ők jobbnak gondolják mindenkinél magukat, és úgy érzik, hogy náluk van a mindentudás kulcsa, amelynek birtokában oktatják a pórnépet. Ilyen hozzáállással viszont mindig az lesz a vége, hogy fejjel mennek az ajtónak. Amit már résnyire sem nyitnak ki nekik a magyarok, hanem inkább hat lakattal zárják be előttük.”

Fotó: MTI