Arra korlátoztam a delegálti tevékenységemet, hogy a legnyilvánvalóbb törvénytelenségeket megakadályozzam, de azt hogy így-úgy segítsenek egymásnak a kitöltés nehéz feladatát megoldani, már nem próbáltam.
Èlménygazdag napok vannak mögöttem. Péntek-szombaton
plakátoltunk és szórólapoztunk is a cigánytelepeken, hátha megtudják, hogy az ellenzéki listán van 3 roma, és ez érdekli őket.
Megtudtam, hogy "ha ez a Márkizaj idejön itt biztosan leszúrják. Ez az ukránokat szereti, a cigányokat meg vinné golyófogónak". Az ukránok teljesen átvették a migránsok szerepét (ahhoz milyen erkölcsi tartás kell, hogy egy megtámadott, háborútól szenvedő népet tegyél meg az irányított gyűlölet legújabb célpontjává? Illetve ki lesz a következő célpont, ha az ukránok már nem lesznek aktuálisak? logikus lenne, hogy a pestiek legyenek azok. Talán csak azért nem, mert azt mégiscsak nehéz mondani, hogy "a budapestiek, kivéve a Rózsadombot")
Marika egyébként melegszivü, cuki nö (43 éves, többszörös nagymama). Vele és három másik hasonló növel - az SzSzB tagok - töltöttem a hosszú napot. Összebarátkoztunk és megkedveltük egymást. Egyértelmű volt, hogy ők a falu értelmi közepe és a közösség fő szervezői és ezt jól is csinálják. Marika mesélte, hogy boldog, mert intézett valami tanfolyamot, amit ha elvégez, akkor lehet pénztáros a Kópuszban, és nem kell már árut feltöltenie. Rajta és a szintén SzSzB tag Szilvi kikupálódott gyerekein kívül