Egyszer már visszazárták a nőket a konyhába, és nem lett jó vége

„Valószínűleg sokaknak ismerős az ‘50-es évek amerikai háziasszonyának képe, aki szépen sminkelve, beszárított hajjal, szoknyában takarít otthon, meleg vacsorával várja haza a férjét, mindig kedves, mosolygós, hálás a szép családjáért és azért, hogy gondoskodhat róluk. Akár szimpatikus ez a nőkép, akár a hideg ráz tőle, tagadhatatlanul nagy hatása volt a nőkkel kapcsolatos, nyugati világban élő elvárásokra, és arra, hogy mit tartunk a nők feladatának és a nők ideális szerepének egy társadalomban.

Betty Friedan végre magyarul is megjelent könyve, A nőiesség kultusza, ezt a nőképet és az általa formált női életeket járja körül és kritizálja rengeteg példán, interjún és statisztikán keresztül. Friedan könyvét, amely eredetileg 1963-ban jelent meg az Egyesült Államokban, a feminizmus második hullámának elindítójaként szokás emlegetni, ami egyértelműen mondja ki: a nők többre képesek, mint otthon sütni-főzni, a családjukról gondoskodni. Szerepet kell vállalniuk, és helyet kell nekik adni a közéletben, politikában, gazdaságban, a társadalom minden szegletében.

A könyvről rengeteg recenzió és kritika született az elmúlt évtizedekben: sok szól Friedan tagadhatatlan éleslátásról, és magasztalja a szerepét a feminista mozgalomban, mások a kötet szűklátókörűségére mutattak rá, hiányolva a második hullámos feminizmus későbbi éveiben elterjedő interszekcionalista szemléletet (például a fekete és munkásosztálybeli nők helyzetének beemelését). Ebben az írásban nem célom ezeket a gondolatokat megismételni. Ehelyett annak a bemutatására teszek kísérletet, miért releváns és tanulságos olvasmány egy több évtizede, Amerikában megjelent feminista kötet ma, 2022-ben Magyarországon.”

Nyitókép: Pixabay