Nem az a fő kérdés, hogy mennyibe kerül egy kilowattóra áram

„Az imént azt mondta, Oroszország a gazdasági összeomlás felé halad. Ez mit jelent? 

Még azok is, akik nap mint nap ezzel foglalkoznak, csak nagyon durva sávban próbálják megbecsülni, mekkora lesz a GDP visszaesése, hogyan alakul majd az infláció. Több tényező erősen befolyásolja ezt: lesz-e, és ha igen, milyen típusú további embargó, lesznek-e még a SWIFT-ről lekapcsolt orosz bankok? Az embargók mely export- és importtermékeit érintik Oroszországnak? Hogyan tud alóluk kibújni? Vegyünk egy egyszerű hipotetikus példát. Az európaiak nem vesznek orosz olajat, így azt Ázsiában értékesítik. Aki eddig Ázsiában árulta volna az olajat, az eladja majd az európaiaknak. Logisztikailag és műszakilag ez nem ennyire egyszerű, de viszonylag rövid időn belül minden újra a helyére kerül. Mi történik ebben az esetben?

Európa veszi a drágább közel-keleti olajat, Ázsia az olcsóbb orosz olajat. Tehát Európa ráfizet, hiszen drágábban vásárol egy amúgy is inflációs hatású közegben, miközben Ázsia olcsóbban jut olajhoz. Ez így nem csak az oroszoknak fáj.

Orbán Viktor megszavazza ugyan az uniós szankciókat, hogy ne legyen Európa rossz fiúja, de neki éppen az az alapállása, hogy a szankciók nem hatékonyak, mert Európának fájnak jobban.

Azért Oroszországnak is nagyon fájnak. Ha Oroszország azt a pár dolgot, amiből él, nem tudja, vagy csak jelentős költséggel, illetve jóval olcsóbban tudja exportálni, a jegybanki tartalékai pedig le vannak foglalva, akkor csődbe mehet. Hetek óta előkerül a kérdés, hogy miért probléma Oroszországnak, ha az államadósságát nem teljesíti külföldre, hiszen háborúban áll, már úgyis elkövette az eredendő bűnt. Csakhogy Putyin alighanem azt gondolja, hogy oké, most vannak szankciók, jön pár nehéz év, de teljesen nem akar kijelentkezni a nemzetközi közösségből. Nem is tud, hiszen számos gazdasági, kereskedelmi, politikai kapcsolat révén Oroszország szerves része a világnak. Most nyugaton sorban vagdossák el ezeket a szálakat azért, hogy minél jobban fájjon a háborús agresszió az oroszoknak. Oroszország ezáltal elszigeteltebb lesz, komoly kárt lehet neki okozni, de mindennek ellenére Putyin alighanem eléri, amit akar, még ha nehéz is lesz győzelemnek nevezni a kialakult helyzetet.

Európának is fájdalmas, ami történik, és két dolgot át is kell gondolnia. Rövid távon azt, hogy ha Európa és az Egyesült Államok nem áll ki maximálisan humanitárius és emberi jogi kérdésekben, akkor vajon merre megy az emberiség? Ki és mikor gondolja úgy legközelebb, hogy bármikor bármit szét lehet lőni, embereket lehet halomra gyilkolni, akár civileket is, mert az átmeneti gazdasági szankciókon kívül nem lesz komolyabb következménye? Egy olyan világ képe sejlik föl, amihez sem Európa, sem az Egyesült Államok, sőt, egyetlen civilizált ország sem adhatja a nevét.

A hosszútávú kihívás pedig az, hogy legalább ennél az utolsó lehetőségnél elkezdünk-e változtatni: ha már 2014-ben nem kezdtünk el azon gondolkodni, hogy az orosz energiafüggőség nem csupán geopolitikai, de klímavédelmi szempontból sem egészséges, akkor most megtesszük-e? Egyszerűbb lett volna nyolc év alatt szépen, lassan, türelmesen csinálni, mint most kapkodva nekivágni, de ez van. Ez nem jelenti azt, hogy többé nem kereskedünk az oroszokkal, csak hogy ideális esetben nem leszünk nekik ennyire kiszolgáltatva, miközben az ő kiszolgáltatottságuk nem változik. Az amerikaiak körbeudvarolták Európát az elmúlt tíz évben, hogy építsenek cseppfolyósgáz-terminálokat. Volt, aki épített, ám a németek azt mondták, hogy ez hülyeség, 2015-ben pedig létrejött német és más európai energiacégek részvételével az Északi Áramlat 2-ről szóló megállapodás az oroszokkal, noha a krími invázió miatt már szankciók voltak érvényben velük szemben. Miről is beszélünk akkor? Cseppfolyósgáz-terminálból bőven van például Portugáliában, Spanyolországban, de csak Franciaországig van vezeték, azaz hiába lenne kapacitás az északi és déli terminálokkal együtt ellátni egész Európát, drasztikusan csökkentve az orosz gáztól való függőséget, akár olyan szintre, hogy ha baj van, átmenetileg nullára is le lehessen vinni. Ez persze sokéves felkészülést igényel, ráadásul Magyarország a legkiszolgáltatottabb, mi függünk a leginkább az orosz gáztól Európában. Ráadásul mi olajügyben is kitettek vagyunk. A százhalombattai finomító kiváló, értékes rendszer, de lassan paraméterezhető át más összetételű olaj feldolgozására. A Mol a döntéshozatalnál sok szempontot figyelembe vesz, de alapvetően egy részvénytársaság, így a fő szempontja a részvényesek elégedettsége. Márpedig ezen a tevékenységen ma nagyot kaszál az urál-brent olaj diszkont miatt. Ha a Dunai Finomítót átállítanák más összetételű, részben például közel-keleti olaj finomítására, akkor sokkal kisebb lenne a haszon. Miközben idehaza jelenleg árplafon van a benzinen, azaz a bukás most bele van építve a rendszerbe az üzemanyag kis és nagykereskedelmi oldalon. Az olaj és a gáz mellett pedig ott vannak az élelmezés alapját jelentő szántóföldi termékek, amelyeknél hiány jelentkezhet a háború miatt.”

Nyitóképen Jaksity György, a Concorde igazgatóságának elnöke Fotó: Youtube