A magyar lázadás

Frank Füredi írása a Spiked Online honlapjáról

Senki sem számított arra, hogy Orbán Viktort, a magyar miniszterelnököt jelentős mértékben megerősített mandátummal választják újra az április 3-án megtartott országgyűlési választáson. Az eredmény meglepetésként érte az összes magyarországi pártot, így Orbán pártját, a Fideszt is. Ugyancsak nagy meglepetést okozott az Orbán ellen induló „koalíció” nemzetközi támogatóinak.

Az EU-tagságról az Egyesült Királyságban 2016-ban megtartott népszavazás óta a mostani magyarországi választás nagy valószínűséggel a legfontosabb szavazás volt Európában. A Brexit-népszavazáshoz hasonlóan a magyarországi parlamenti választás is alapvető kérdéseket érintett, amelyek közül a legfontosabb a nemzeti szuverenitás ügye. Ez a választás arról szólt, egy nemzetnek joga van hozzá, hogy maga döntsön a saját jövőjéről.

saját választott képviselőik, vagy az EU és egyéb globalista intézmények senki által meg nem választott elitjei. 

A választásra Budapest és Brüsszel heves csatározása közepette került sor, amely az LGBT identitás gyermekek körében történő népszerűsítését tiltó új magyar törvénnyel kapcsolatos. Az EU már tavaly óta azzal fenyegetőzött, hogy a strukturális alapokból több milliárd eurót visszatart Magyarországtól azzal az indokkal, hogy az állítólag képtelen tiszteletben tartani az EU „alapértékeit.” 

Már abból tudni lehetett, hogy ezen a választáson nagyok a tétek, hogy a nyugati média szüntelenül igyekezett aláásni az Orbán-kormányt, és megkérdőjelezni annak legitimációját. Magát Orbánt folyamatosan szélsőjobboldali, autoriter, túlzottan is erőskezű vezetőként ábrázolták, olyasvalakiként, aki Magyarországon belül és kívül is veszélyt jelent a demokráciára. A nyugati média időről időre úgy festette le, mint aki diktátor akar lenni, s aki erő alkalmazásával és konkrét választási csalás útján szerzett hatalmat. 

Azért történt mindez, mert ez egy olyan kormány, amely komolyan veszi a szuverenitás elvét. Más kisebb nemzetekkel ellentétben, amelyek könnyen engedelmességre kényszeríthetők, Magyarország tudatosan őrzött meg olyan értékeket, amelyek szemben állnak a nyugati politikai és kulturális establishment által propagált technokrata tanokkal és identitáspolitikával.  

Valóban, 2010-es megválasztása óta a Fidesz aktívan kereste a módját, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok puha, „woke” hatalmi befolyását keretek között tartsa, illetve gyengítse. És valóban, a maga módján Orbán Magyarországa olyan alternatív pólust nyújtott, amely Európa-szerte vonzónak bizonyult mindazok számára, akik viszolyognak a teljes nyugati társadalomban uralkodó vált, „woke”-nak titulált kulturális klímától. 

A választási kampány maga is tükrözte az Orbán és a globalista elit értékei és politikai törekvései közötti konfliktust. Az ellenzék hat, meglehetősen eltérő elveket valló párt koalíciójából állt, amely gyakorlatilag az EU és egyéb nemzetközi intézmények álláspontját képviselte. Az összefogás vezetője, Márki-Zay Péter úgy nyilatkozott, hogy megválasztása esetén az új kormány „főnyeremény” lenne az EU számára.

Még az ukrán elnököt, Volodimir Zelenszkijt is meggyőzték róla, hogy avatkozzon be a választásba az ellenzék oldalán. Ennek megfelelően kritikával illette Orbánt amiatt, hogy nem nyújtott megfelelő mértékű politikai és katonai támogatást Ukrajnának, ami lehetővé tette az ellenzék számára, hogy úgy állítsa be Orbánt, mintha az orosz elnök, Vlagyimir Putyin bánja lenne. Ezt a vádat szajkózta a nyugati média is, tudomást sem véve arról a tényről, hogy Magyarország biztonságos menedéket nyújtott mintegy hatszázezer ukrán menekültnek. 

Azonban minden taktikázás és a retorikai frázisok pufogtatása mögött a választás legnagyobb tétje az volt, hogy a magyar közélet továbbra is belső irányítás alatt marad, vagy a továbbiakban kívülről lesz irányítható. A választás eredménye pedig nagyon is pregnáns választ ad erre a kérdésre. A magyarok olyan társadalomban kívánnak élni, amely a saját maguk által megválasztott kormány értékrendje mentén működik. 

A magyarországi és külhoni kommentátorok eEUgyaránt úgy ítélték meg, hogy a választás egyáltalán nem lefutott, fej-fej melletti küzdelemnek ígérkezik. Sokan úgy gondolták, az ellenzéki összefogás végül akár a győzelmet is megkaparinthatja. A sokakat sokkoló eredmény tehát úgy értelmezendő—ahogyan Orbán is fogalmazott—mint protest szavazás: azoknak a magyaroknak a tiltakozása, akik úgy érezték, igazságtalan támadások érték a hazájukat, amelynek méltánytalan megalázásban volt része külső és belső erők részéről egyaránt. 

Nem valószínű, hogy a Fidesz ennyire jól szerepel, ha a választók egy jelentős része nem érzi ilyen erősen sértettnek magát a hazai ellenzék és a nyugati média támadásai miatt. Hasonlóan az EU-pártiak a Brexit népszavazás alatt és azt követően mutatott viselkedéséhez, Orbán ellenfelei tudatlannak és ostobának bélyegezték a szavazókat.

A magyar választás eredményei reményt és erőt adhatnak Európában azoknak a politikai mozgalmaknak, amelyek elkötelezettek a nemzeti szuverenitás és önrendelkezés elve mellett. Ezzel szemben,

A magyar kormány elmozdítására tett kísérlet kudarca egyúttal akár jelentős mértékben visszavetheti az Európai Unió föderalista projektjét. A jelenlegi helyzetben nagyon valószínű, hogy az EU és Magyarország egyéb globalista ellenfelei megkettőzik az Orbán kormány elszigetelése és marginalizálása érdekében kifejtett erőfeszítéseiket—amivel szemben a népképviseleti demokrácia támogatóinak mindenütt határozottan fel kell lépniük. 

Nyitókép: Mátrai Dávid