A válsághelyzet miatti erősebb összetartás, szolidairtás az egyik magyarázat a jelenségre. Ugyanakkor van egy másik is: Boris Johnson megérdemli. Még januárban az Egyesült Királyság fegyvereket szállított Ukrajnába, ekkor még a németek nem engedélyezték a szállítmányokat. Amikor orosz páncélosok jelentek meg az ukrán-orosz határ közelében, Boris Johnson óva intette Putyint „a súlyos stratégiai hiba” elkövetésétől. E kijelentésének Kijevben adott hangot. Míg Emmanuel Macron és Olaf Scholz az orosz elnök hatalmas asztalánál ült, Boris Johnson szoros munkakapcsolatot alakított ki Volodimir Zelenszkijjal.
Persze fel lehetne hozni azt is, hogy azzal, hogy a britek nyilvánosan kiálltak Ukrajna mellett, feláldozták a diplomáciai befolyásukat. De most már nyilvánvaló, hogy az inváziót megelőző tárgyalások a megtévesztést szolgálták. Az oroszok elterelték a Nyugat figyelmét, miközben katonáik felsorakoztak. Lehetséges, hogy a kínaiaknak is megvezették.
Boris és a korábbi konzervatív vezetők előrelátását el kell ismerni. Az Egyesült Királyság és Ukrajna közötti katonai együttműködés nem 2022-ben kezdődik, hanem egészen 2014-ig nyúlik vissza, amikor Oroszország elfoglalta a Krímet. Válaszul az Egyesült Királyság elindította az Orbital nevet viselő hadműveletet – az ukrán fegyveres erők képzési és kapacitásépítési programját. Az azóta eltelt években ez további katonai segítségnyújtási programokkal bővült.