Vigyázó szemetek Varsóra vessétek!

„Lengyel értékek és érdekek írják át Közép-Kelet-Európa sorsát, a nyugati támogatással Varsó pedig a tényleges vezető szerepét foglalhatja el a Három Tenger térségében. A Visegrádi Csoport halott, az új szövetségi rendszer pedig a szemünk láttára emelkedhet fel. (...)

A lengyelek régóta erőltetik a Három Tenger Kezdeményezést, amely 12 tagállamot foglal magába Tallinntól egészen Bukarestig. A közép-kelet-európai régiót nézve pedig a Három Tenger Kezdeményezés – más néven ’intermarium’ azaz tengerközi együttműködés – tényleges válaszokat tud adni a régiót égető kérdésekre. Észak-dél csapásirányban új piacok nyílhatnak, új energetikai infrastruktúra épülhet ki, új horizontok nyílnak meg, a nyugati-keleti integráció mellett. Az intermarium együttműködés mögé pedig az Egyesült Államok is teljes mértékben be tud állni, ugyanis támogatásával fogant meg a kezdeti ötlet. Lengyelország pedig a jelenlegi helyzetben tarthatja a markát, hogy „lám, mondtuk erősíteni kell a régiót, itt van a Három Tenger jó ideje, és most jött el a tényleges lehetősége.

A Három Tenger régiójában pedig kétség nem fér hozzá, hogy a fenti folyamatok mentén Varsó lesz a fő irányító, lengyel vezetéssel fog megvalósulni a térség észak-dél irányú integrációja, megerősítése. A Visegrádi Négyekkel kapcsolatban pedig ne legyenek kétségeink, az orosz támadás pillanatában kilehelte lelkét a V4. Az a szövetségi rendszer, amely a blokkon belül is blokkot képez (12 ország vs. 4 ország), amely már a kezdeti pillanatában nehézkesen indult, majd fő célját nem érte el, az első orosz rakéta becsapódásával a múlt homályába veszett. A Visegrádi Csoport elsődleges célja a nyugati integráció felgyorsítása volt, amely kudarccal zárult, mert az 1999-es NATO és a 2004-es EU keleti bővítésben sem nyertek tényleges előnyt a V4-es országok. A szövetség azóta keresi célját, nagyrészt pártpolitikai alapon szerveződik, és a lengyel-magyar tandemre épült, amely miatt Csehország és Szlovákia mindig is kikacsintott.

A lengyel-magyar tandem felbomlásával, és a lengyel-magyar kétoldalú kapcsolatok történelmi mélypontra kerülésével azonban a V4 sosem lesz a régi. Az már éppen elég jelzés értékkel bír, hogy a háború kitörése óta egyetlen V4-es vezető sem kezdeményezett semmilyen koordinációt V4 logó alatt, legyen az gazdasági, menekültügyi vagy katonai. Pedig a lehetőség meglenne rá. 2021 nyarán, amikor Piotr Naimski energetikai államtitkár irodájában ültem, és a lengyel energia függetlenséggel kapcsolatos térképeket néztük, nagy szkepszissel kérdeztem, hogy lehetséges-e az orosz gáz kiváltása, mennyibe fog ez kerülni a lengyeleknek? A kiváltás nagyrészt sikerült, a költségek pedig már mindenkinek magasak. Lengyelország azonban energiapolitikájában nemcsak hosszú távú nyertes lett, hanem megteremtette az észak-dél energia korridort, amellyel a térség meghatározó szereplője lesz a területen. Mit tehet ebben a helyzetben Magyarország? Nem sok mindent. Be kell állni a sorba, együtt kell működni Varsóval, eminens tanulónak kell lenni. Oroszország egy időre most távol került tőlünk, az új Közép-Kelet-Európa pedig most épül. A sorozatos taktikázással pedig könnyen légüres térben találhatja magát Budapest a saját szövetségi rendszerében.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán