Többedjére vitatkozom Osváth Zsolt vloggerrel

„Többedjére vitatkozom a kommentekben Osváth Zsolt vloggerrel. Nincs ebben semmi rossz, néha ilyet is kell.

Szerinte ha a Pride-ot kritizálom, homofób vagyok, ha pedig az #ukrajna hashtag mögötti végtelen képmutatást, illetve a tömeges ukrán bevándorlás kockázatait taglalom, máris a háború elől menekülő civilek ellen uszítok.

Kedves Zsolt!

Először is örülök, hogy megnyitod ezt a témát, nyitott vagyok a vitára. Engedj meg egy hasonlatot!

Ha azt mondom, hogy elítélem a németországi nácikat, az sem azt nem jelenti, hogy minden németről azt gondolom, hogy nácik, sem pedig azt, hogy minden németet elítélek.

De azt sem, hogy amikor a németekről beszélünk, a nácizmus, mint téma, teljesen megkerülhető.

Nem fekete-fehér, ugye?

Az ukrán menekültválsággal kapcsolatban soha, egyetlen szóval sem állítottam, hogy ne könyörüljünk a menekülteken, azt sem, hogy bármit is azokon kéne megtorolnunk, akik a nagyhatalmi érdekek elszenvedői. Sőt, azért szólaltam fel, hogy minden otthonát vesztettnek – kortól, nemtől, származástól és szexuális orientációtól függetlenül – egyenlő mértékben segítsünk, amíg vissza nem tud térni oda, ahonnan jött.

De olyat sem írnék soha, hogy ne tegyünk fel közben kérdéseket.

100.000 emberről beszélünk, akik kevés kivétellel egy olyan nemzet gyermekei, akik kárpátaljai honfitársainkkal úgy bántak, ahogy fejlettebb európai országokban az állatokkal sem. Tiltották a nyelvüket, felgyújtották a közösségi házaikat. Persze, nem a most ideáramlók követték el, de nem is nagyon lázadoztak az ellen az ukrán nemzeti kormány ellen, ami mindezt támogatta.

Összehasonlításképp: progresszív barátaid köreiben én nácinak számítok, ha nem támogatom két férfi házasságát. Ha a politika ezt a vonalat kezdi követni, országos botrány van belőle, utcára vonultok és mindenki náci, aki nem ért egyet veletek.”

Nyitókép: YouTube