Sorolta nemzeti sorsfordulóink dátumait Márki-Zay Péter...

„»Olyan még nem volt, hogy bárki megkérdőjelezte volna, kik álltak a történelem jó és rossz oldalán. (…) 1848., 1956., 1989.« – sorolta nemzeti sorsfordulóink dátumait Márki-Zay Péter, a baloldal »jobboldali« miniszterelnök-jelöltje mai ünnepi beszédében. Az amnézia lehet hasznos egy politikai csoport számára, átmenetileg jelentheti a túlélés esélyét is, de a nemzet számára mindenképp tragikus következményekkel járhat.

A Márki-Zay Péter, mint politikai szűz által képviselt pártcsalád meghatározó figurái ugyanis – tényszerűen – nem álltak a történelem jó oldalán, amely szellemi teret a nemzet érdekeinek szem előtt tartása jelölte ki régen is, ma is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében vállalt szereplésükkel jutottak családilag politikai befolyáshoz, a Kádár-rendszer kiszolgálóiként pedig vagyonhoz. A legerősebb ellenzéki párt vezetője ráadásképp miniszterelnökként zokszó nélkül verette pépesre saját polgárait 2006-ban.

Skizofrén érzés lehet egy nemzeti ünnepen azokat képviselni, akik az 1956-os forradalom leverésének haszonélvezői, akik részt vállaltak az ország rendszerváltást megelőző eladósításában, majd a nemzeti vagyon eladásában, akik 2004-ben határon túli testvéreinket rútul elárulták és akik nagy, közös nekirugaszkodásainkat rendre megakadályozni igyekszenek. (Így hullott a semmi kosarába többek között az Olimpia megszervezése.)

Ők azok, akik a kommunizmus fennmaradását védték foggal-körömmel 1989 előtt, majd felismerve az elkerülhetetlen változást, 180 fokot perdülve lettek az internacionalista Szovjetunió kiszolgálóiból a globalista erők jól fizetett honi lobbistái. »Az idő igaz, s eldönti, ami nem az« – írta Petőfi Sándor. A baloldali politikai elit esetében ez a történelmi ítélet már rég megszületett. Akkor is, ha e makacs tényekről a kollektív amnézia állapotában ma (is) elfelejtettek megemlékezni.”

Kép forrása: MTI/Illyés Tibor