„»Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes, hiszen láttuk, a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés«, satöbbi – recitálta a színpadon a katolikus hittanár a megrendítő nagypénteki olvasmányt, hogy azután egy rövid prédikációban értelmezze is a hallottakat: »A következő felszólaló nem gyarlóbb bármelyikünknél, mégis rá zúdul a hatalom minden haragja és gyűlölete és hazugsága azért, mert fél [mármint a hatalom], fél tőletek. Szeretnélek kérni benneteket, hogy köszönjük meg neki egy tapssal, hogy kiállja ezt a rengeteg gyűlöletet értetek: Márki-Zay Péter.«
Ilyenkor persze jönni szokott a sztenderd tiltakozás, hogy »a lakájpropagandista kiforgatja a szavamat! senki nem állította, hogy a miniszterelnök-jelölt messiás lenne! hogy szakasztott Jézus Krisztus!«, és valóban nem mondta, csak hát képzeljük el mondjuk március 15-én Rákay Philipet, ahogy ilyen körítéssel hívná színpadra Orbán Viktort. Az egy dolog, hogy az ellenzéki média egy emberként kiáltana fel, hogy ez tiszta Rákosi 2.0, sőt, a személyi kultusz és a klerikalizmus fullasztó elegye – de restelkedve magam is egyetértenék a tiltakozókkal.