A meglepő éppen az, hogy a kormánypártok milyen gyorsan megtették ezt.
„Miután minden oldalról megismerhettem már, hogy az április választás szempontjából mit jelent Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója, valamint hogy a kétezres évek közepén milyen szerelmesen nézett Gyurcsány Ferenc Putyinra (zavarba ejtően), és hogy hányszor járt Orbán Viktor őnála (túl sokszor), meg hogy ki helyeselte egy-két éve is Ukrajna NATO- és EU-csatlakozásának blokkolását (az összes párt kivéve a Momentumot), ismételten kénytelen vagyok megállapítani, hogy a magyar közvéleményformálók túlnyomó többségének agyi kapacitásait egy rohadt nagy »elkúrtuk«, illetve egy gigantikus »O1G« foglalja le.
Értem én, hogy egymás basztatása és a törzsi okokból eleve elhatározott oldalválasztás egyre kínosabb önigazolása fontosabb, mint önmagában egy háború, és főleg az, hogy ezzel kapcsolatban van-e valami eldöntenivaló, én mégis utóbbi tisztázását tartanám jónak. Sokirányú szekértolás következik.
1. Nincs olyan dilemma, hogy küldjünk-e katonákat Ukrajnába vagy sem. Nincs ugyanis olyan politikai erő, amelyik a magyar honvédség határon túli bevetését elképzelhetőnek tartja jelenleg. Vagy ha van, akkor egy nap alatt meggondolja magát
2. Nem eldöntendő kérdés, hogy Putyin avagy a NATO és az Európai Unió. A magyar kormány elítélte az orosz agressziót. A magyar kormány támogatta az Oroszországgal szembeni szankciókat. A magyar kormány egy félpillanattal sem habozott tovább a SWIFT-ből való kizárást illetően, mint Berlin. A magyar kormány egyetértését fejezte ki, hogy Ukrajna tagjelölti státust kapjon az Unióban.
A magyar kormánypártok képviselő megszavazták az Európai Parlamentben azt a határozatot, amelyben felszólítják a tagállamokat, hogy tiltsák ki az orosz ellenőrzés alatt álló beruházási alapokat és bankokat, továbbá az orosz propagandamédiát. A meglepő éppen az, hogy a korábbi pávatánc-politika fényében ezt a magyar kormány és kormánypártok milyen gyorsan megtették. A hivatalos magyar álláspontot pedig egyelőre nem a közmédia sugározza a szövetségeseknek és diplomáciai partnereknek, bár véleményem szerint semmit nem kéne sugároznia.”
Fotó: Paul Zinken / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Folytatódik a rettegés valósága: a második epizód egy csonka lábú férfi megrázó történetén keresztül mutatja be az ukrajnai kényszersorozások brutalitását.
A nyomozók szerint a stratégiai energetikai vállalatból milliárdokat szivattyúzhattak ki.
Az idős asszony öt évet is kaphat.
„Nem vagyunk felkészülve arra a valóságra, amelyben jelenleg élünk” – mondta az olasz védelmi miniszter.
A NATO-főtitkár szerint állandó éberségre van szükség.
Bóka János figyelmeztette az EU-t.
A német politológus szerint Budapest nem hisz a könnyeknek.
Kettős mérce.
