Lassú és fájdalmas folyamattal ér véget a 33 boldog békeév

„Úgy fest, hogy idén február 24-én egy teljesen más világra ébredtünk, a béke korának végére. Meglátásom szerint ezt az időszakot a fenti dátum és a berlini fal összeomlása közötti 33 boldog békeévként fogjuk jellemezni.

Ugyan az orosz-ukrán háború az, ami ezt az időszakot lezárja, valójában a fenti esemény csak felgyorsítja azokat a globális, elsősorban politikai, és a társadalom berendezkedését érintő rivalizálásokat, amelyek a felszín alatt már jó ideje láthatóak.

Arról lehet vitatkozni, hogy vajon kétpólusú vagy többpólusú világrendre ébredtünk-e azon a bizonyos csütörtökön, de valójában sok szempontból ez már csak definíciós kérdés.

A Nyugatnak az az elképzelése, hogy a versenyző piacgazdaságok elterjesztése idővel mindenhol versenyző politikai rendszert megjelenését eredményezi, egyértelműen kudarcba fulladt.

Sikere olykor még a mi régiónkban is megkérdőjeleződik, pedig ha valamelyik gazdasági térség, a miénk biztosan az egypólusú világrend, a hiperglobalizáció egyértelmű nyertese.

A pólus egyik oldalán maradnak a versenyző politikai és gazdasági berendezkedéssel működő liberális piacgazdaságok. A mérleg másik oldalán pedig láthatólag megjelennek a stabil elittel, tehát nem versenyző politikai berendezkedéssel működő autokráciák. Azért nem nevezném feltétlen ezeket diktatúráknak, mivel nem egy külső erő tartja hatalmon az elitet és nem is feltétlen a hadsereg. Az elit modern kommunikációs eszközökkel, egy alternatív valóságot megteremtve képes fenntartani népszerűségét, létező és jelentős társadalmi támogatottság áll mögöttük.”

Nyitókép: Maxym Marusenko / NurPhoto / AFP