Dezső András fájdalmas csalódás a számomra

„Dezső András fájdalmas csalódás a számomra. Nem pusztán az alávaló személyeskedése miatt, amelyet a nyilvánosságban engem illetően előadott, hiszen az természetesen zavar, ugyanakkor megnyugtató, hogy nem az orosz nagykövetség előtt öt éve elmondott beszédemet, és nem az elmúlt tíz évben megjelent bármelyik publicisztikámat citálta annak bizonyítékául, hogy Vlagyimir Putyin híve vagyok, hanem egy szövegkörnyezetéből körültekintően kiragadott mondatot értelmezett ravaszul félre, hogy a tartalmára vonatkozóan négy égtáj felé demonstrálhassa a megbotránkozását. Dezső András írásomhoz hazudott értelmezése a teljes szöveg fényében nagyjából azt az emberi minőséget jelzi, amilyennel Rogán Antal és Habony Árpád formálja a hazai nyilvánosságot.

Az egykori oknyomozó újságíró újabban Nógrádi György kétes babérjaira tör, de a hazudozás mellett olykor frenetikus viccekkel is elszórakoztatja jobb sorsra érdemes olvasóit – ezek egyike szerint a háború harmadik napján azzal kellene térdre kényszeríteni Putyint, hogy vízum nélkül utazhassanak be az Európai Unióba az orosz bútorasztalosok. Dezső András tréfás kedvében arra a bizonyos nagyon nagy asztalra céloz, amely mellett az orosz elnök Orbánt és Macront is fogadta – milyen humoros is ez a háborúsdi, amikor Dezső András épp nem a maffiát, a titkosszolgálatokat vagy a politikusokat »leplezi le«, persze kitalált nevek említésével, nehogy a titkok tudója bármiféle kockázatot vállaljon.

A legfájdalmasabb csalódás pedig az, hogy Dezső András hirtelen megnövekedett facebook-aktivitása, s ennek részeként a cikkemet illető szándékos félreértése valójában a kémekről szóló könyvének promócióját szolgálja. Ezért oktat ki engem arról, hogy ne a nyugati civilizáció amúgy sem létező felelősségével, hanem inkább az orosz titkosszolgálatok aktív intézkedéseinek a módszertanával foglalkozzak, s ezért idézget kötetéből lépten-nyomon irreleváns részleteket, mint maga elé motyogó összeesküvés-hívő a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit. Dezső András pénzt akar csinálni, hisz a határ túloldalán épp embereket ölnek – ritkán adódik ilyen jó alkalom. Ha már így beindult köztünk a kulturális aljánlgatás, felhívom Dezső András figyelmét az Éjjeli féreg című egészen kiváló filmre – sok találó részletét felismerheti benne annak a fajta »újságírásnak«, amelyet művel.

Dezső András azt állítja, hogy én megvetem a nyugati társadalmakat, ami természetesen hazugság. Nem titok, hogy megvetem a nyugati társadalmak számos jelenségét, többek közt a hazug politikusait, a fogyasztási és élményszerzési hisztériáját meg a lájkvadász firkászait – ugyanakkor rajongok a nyugati szabadságért, a nyugati történelemért és a nyugati kultúráért. Azért a szabadságért, amelyet Dezső András megvonna tőlem, azért a történelemért, amelyet Dezső András eltörölne, és azért azért a kultúráért, amelynek Dezső András kétségtelenül a szégyene.”

Nyitókép: Puzsér Róbert Facebook-oldala