Tényleg nőnap?

„Március 8-án a nőket ünnepeljük. Egy újabb nap, amikor a virágárusok a szokottnál nagyobb profitra tehetnek szert, hiszen a cégek, a különböző politikai szereplők és csoportok hatalmas tételben rendelik az elosztogatásra szánt virágokat, otthon a férfiaknak pedig a család összes hölgytagjára gondolniuk illik ilyenkor. Tudjuk, hogy ezen az egyébként munkásmozgalmi eredetű napon elvileg a nőket köszöntjük, azonban az, hogy miért és hogy egyáltalán kit tekintünk nőnek, manapság egyáltalán nem egyértelmű. A nőiség fogalma – számos egyéb fogalomhoz hasonlóan – ideológiailag megterheltté vált: elvesztette a XX. században kirobbant nyelvi háborút, és egyfajta hadizsákmányként elfoglalták, kisajátították.

Ez a nyelvi háború csupán eszköze annak az ideológiai harcnak, amelyben saját fogalomkészlet megalkotásával könnyen uralható a szellemi terep, és amely harcban a konzervatívok csak az utóbbi évtizedben kezdtek el felzárkózni.

A kezdetben a nők jobb munkakörülményeiért, munkaidejük csökkentéséért és egyenjogúságáért zajló tüntetések nyomán 1911-ben létrejövő nemzetközi nőnap a nemzetiszocialista Németországban az anyák napját jelentette – kifejezve, hogy milyen szerepet szánnak a társadalomban a nőknek –, Sztálin uralma alatt pedig a pártpropaganda eszköze lett annak érdekében, hogy a dolgozó nőket úgymond a proletariátus oldalára állítsák. A XX. század elejétől a nők választójogáért zajló küzdelem a szavazati jog 1900-as évek végén történő elnyerése után az egyéb társadalmi, politikai és szociális egyenlőtlenségek felszámolására helyezte a hangsúlyt.”

Nyitókép: Illusztráció. Fotó: Pexels