A kígyó a farkába harapott. Innen már nincsen sok hátra. Ennek az útnak egy szépen ápolt parkban van a vége, ahol elegáns kastély áll, viszont rács van az összes ablakon. Ott ül Márki-Zay, a Bástya elvtárs, a társalgóban, együtt a többi ápolttal, felsőtestét ütemesen ringatja előre-hátra, és katatón kitartással ismételgeti: »Orbán szállít fegyvert Ukrajnába…, a Telex hazudik…, elmondtam a Deák Daninak is…«
A nővérke pedig időnként megtörli a szája szélét, ahol folyik a nyál.
Mindenesetre, most nagy bajban vagyunk többen is. Ugyanis Puzsér is írt Márki-Zayról – mondom Puzsér! Most olvastam, vasárnap van, túl a kávézgatáson, de még főzés előtt.”