Miért nem hagyjuk már békén a nőket?!

„Olyan, mintha ketrecbe zárt madarakat szurkálnánk hegyes bottal naponta tízszer, hogy rakjál tojást, etesd őket, és repülj, baszd meg – és csinálná a megadott keretek között a szerencsétlen, hiszen mi más választása van? De ha egyszer kinyitnánk végre a ketrecet, akkor bizony sokkolva néznénk, mire képes ugyanaz a madár szabadon. Elfogadás, valódi szeretet, valódi megértés mellett. Igazi partnerként, igazi társként. Nem »oldalbordaként«, meg »jobbkézként«, meg második számú polgárként, hanem egyenértékű, egyenrangú társként. Igazi közegében, igazi szabadságban, igazi jogokkal, igazi empátiában, igazi szeretetben, igazi tiszteletben.

Fogalmam sincs, hogy bírják ezt. Fogalmam sincs, miért nem csinálnak egy Fb-csoportot, hogy Rohadjatok meg! – aztán maradnak otthon egy hónapig, hogy tessék, gyökerek, lehet példát mutatni. Mi rápihenünk az utolsó ötszáz évre kicsit, aztán közben megdumáljuk, hogy legyen ezután. A mérhetetlen sok első számú polgár, meg egyenrangú vitéz, meg domináns hím, meg a többi idióta pedig addig egy kurva nagy lámpással mutassa az utat. Nekünk, butácska, szegényke, szerencsétlen lesajnált nőknek. Mi meg alszunk.

Egy héten belül összeomlana a komplett társadalom, és térden állva dörömbölnénk a nők ajtaján, sírva könyörögve, hogy bocsássanak meg nekünk mindenért, hogy éhesek vagyunk, fingunk nincs, hol a zoknink, mire való a Cif, mi a szart kell hány fokon mosni, hogy kell lázasan legózni, és ez a legkisebb a rácsos ágyban mitől zöld, és mit is szokott enni? 

A nők nem megérdemlik, hogy tiszteljük, becsüljük őket és minden tekintetben egyenrangú partnerként bánjunk velük. Ez nem egy kiérdemelt kegy, vagy jutalom, amire kemény munkával rászolgáltak. Hanem a kibaszott minimum.”

Fotó: FABIAN SOMMER / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP