A magyar nyilvánosság belegázolt egy irracionális gendervitába, amely a liberálisok szerint arról szól, hogy a meséknek legyenek végre meleg szereplői is, az illiberálisok szerint meg arról, hogy nekik továbbra is joguk legyen a saját meséikhez és mítoszaikhoz, s ezeket ne írja felül a kulturális baloldal identitásőrjöngése. A wokeness szellemének radikálisai persze örülnek, hogy megint összecsomagolhatják a melegügyekkel a transzneműek sérelmeit, az antirasszizmus tematikáját, a politikailag korrekt beszéd követelményeit és még a fogyatékosokat érintő kirekesztést is, nehogy véletlenül konkrét problémák kerüljenek terítékre – legyen szó inkább elnyomók és elnyomottak kultúrában kódolt, zavaros osztályharcáról, nyerjen minél nagyobb teret a magát progresszívként meghatározó kurzusnak az élet minden területére kiterjedő sérelmi politikája. Nem véletlenül lelkesek ezt látva a kormánysajtó propagandistái, hisz az ő vádiratuk szerint ez a könyv nem más, mint a kiskorúak megrontására, a közösség felforgatására és a többségi társadalom provokálására irányuló liberális szándék bizonyítéka.
Egy picit mindkét oldalnak igaza van. A balliberálisok joggal várják el, hogy az ifjúsági irodalom nyitottabb legyen, bár számomra rejtély, miért ezen a korosztályon kell elvégezni ezt a műveletet, amelynek körében amúgy sem téma még a szexualitás – vagy
SZÁLLJON VITÁBA EZZEL AZ, AKI HALLOTT MÁR NEMVÁLTÓ MŰTÉTRE VÁRÓ VAGY HOMOFÓB ÓVODÁSRÓL.
S azt hiszem, a jobboldaliak ellenérzéseit is megértheti az, aki csak egyetlen pillantást vet a Disney-mesék kvótáira, politikai korrektségére és egyre intenzívebb politikai aktivizmusára, vagy aki látta már a 2017-es New York-i divathét sztárját, a Desmond nevű tízéves transzvesztita kisfiút, aki a Glamour magazin tudósítása szerint »igazi drag queenként parádézik«, aki magára a drag kid megnevezést alkalmazza, és aki elmondása szerint kétéves kora óta dívaként öltözködik.
A weimari szellemű politika nem megérteni és konszenzust keresni, hanem elválasztani és hergelni akar – s hogy ezt mennyire eredményesen teszi, az jól kivehető az egyébként korrekt ítélet gyalázatos indoklásából: a másodfokú bíróság azért utasítja el a Labrisz keresetét, mert Orbán Viktor véleménye szerint összefüggés lehet a homoszexualitás és a pedofília között. Nos, attól, hogy ketten is előadnak egy primitív, uszító szándékú ostobaságot, az még primitív, uszító szándékú ostobaság marad, és nehogy már attól váljon jogszerűvé, hogy ezek egyike maga Magyarország megfellebbezhetetlen tekintélyű nemzetvezetője, a legfőbb hűbérúr. Ez a vélemény attól jogszerű, hogy egy vélemény: Németh György szociológus-közgazdász aljas szándékú és ostoba véleménye, de akkor is vélemény, amellyel egyáltalán nem lehet semmi dolga a bíróságnak.