Ez az ellenzék egyetlen esélye

„»Márki-Zay Péter jelenleg az egyetlen esély, amit igenis meg kell játszani. Ezzel a címmel írta le gondolatait Puzsér Róbert a Magyar Hangban. A címmel, ahogy az írása minden mondatával, egyetértek. Ez nem jelenti azt, hogy akár az ellenzéki miniszterelnök-jelölt, akár Puzsér összes eddigi gondolata elismerést váltott volna ki belőlem, de ezt az egyetlen esélyt az ellenzék igenis megjátszhatná. Enélkül rövidlátás az április 3-ai megméretést kétesélyesnek beállítani.

Emberileg talán érthető a képviselők egzisztenciaféltése, ám a Fidesz brutális erőforrásfölénye ellenére sok ellenzéki politikus úgy tesz még mindig, mintha demokráciában élnénk. Azt, hogy Orbánék a valóságot kommunikációval fedik el, és ez tizenkét, de inkább már húsz éve működik Magyarországon, be kell látni. Az előválasztás végeredménye azt üzeni, az állampolgároknak elegük van a pártok tehetetlenkedéséből, jobban díjazzák az őszinte, olykor botladozó, de valódi eredményeket felmutató Márki-Zayt, míg az ellenzéki politikusokról a sorozatos választási vereségek jutnak az eszükbe. Szomorú, de a demokrácia ma már sok tanult ember számára sem érték, Orbánnak sikerült beleégetni az emberekbe, hogy az a gyengeséggel egyenlő.

Márpedig a kormányfő erőkultusza igen eredményes idehaza. Emlékezhetünk egy labdarúgó-vb-re, ahol Maradona kézzel ütötte be a labdát a hálóba, a játékvezető gólt ítélt, Anglia kiesett Argentínával szemben, és Maradona nemcsak nemzeti hős lett, hanem ezzel a sportszerűtlenségével a világon máshol is imponált. Márpedig Orbán naponta »üti be kézzel a labdát a hálóba«, és a népszerűsége töretlen. Ezzel a gátlástalan uralkodással szemben vereségre van ítélve az a liberalizmus, amit például Donáth Anna képvisel, lásd: »mi ne legyünk olyanok, mint ők«, és »ne menjünk le kutyába«. Így legfeljebb elérzékenyülhetünk saját magunktól, hogy milyen demokraták vagyunk. Márki-Zay Péter pedig amikor migránsszámlálót tett ki, csak szembesíteni akarta Orbánt az álszentségével és a hazudozásaival.”