Felálltam, kiálltam, beálltam

„Hivatalosan is elindult a kampány. Ott állunk, tesszük, amit tenni kell és amiben hiszünk.

Igen, több mint egy hónappal ezelőtt felálltam, kiálltam, beálltam azok közé, akik változást akarnak. Hogy ez sokaknak nem tetszett, elfogadtam. Nincs ezzel baj. Többen kérdezték: Ez most komoly? A válaszom az volt: Igen. Komoly.

Hányan akarnak változást? Hányan mondják a magukét a négy fal között, a monitor mögé bújva, a kanapéból kiabálva, tévé előtt ülve feltett lábbal másokat szapulva, hogy elég és ne tovább. De mit tesznek érte? Kritizálják azt, aki beleáll. Miért? Mert ők nem merik megtenni. Talán akarják a változást, de az egyetlen esélyt szapulják, ócsárolják és ilyenkor azt mondom, nem elég rossz számukra a környezet, a helyzet, az életkörülmények és amíg nem elég rossz, nem fáj eléggé, amíg az ő létük nincs veszélyben ( de bizony veszélyben van, csak nem akarják látni), addig nem akarják igazán, hiszen a langyos vízben jobb poshadni, a lassú rothadás biztonságos, minden másban ott a veszély és a kockázat. Ugrani pedig kevesen mernek.

Az ismert emberek közül is kevesen vállalják a gondolataikat, közéleti kérdésekben még kevesebben nyilvánulnak meg, csakis a felszínt kapargatva reagálnak és többnyire akkor, ha már előttük mások is megtették vagy olyan ügyekben, amelyek sok vizet nem zavarnak.”

Nyitókép: Facebook