Az ukrán-orosz konfliktusban az Egyesült Államok számára legfontosabb a politikai előny, amivel az új hidegháború ürügyén fenntarthatják a befolyásukat Európában, s ehhez támogatást kapnak több európai országtól. Moszkvának ebben a komplikált helyzetben nagyon alaposan mérlegelnie kell a lehetőségeit, és a történelmi tanulságokat, hogy helyes döntéseket tudjon hozni.
„A Közép-Európát is érzékenyen befolyásoló ukrán(-amerikai)–orosz konfliktus nem hogy lecsillapodni látszik, de inkább fokozódik. Mert való igaz, Oroszország az elmúlt 170 év alatt egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy egy másik országgal háborúzzon, ha attól geopolitikai előnyöket remélhetett. Kétségtelen, hogy az oroszok Nagy Katalin óta expanzív politikát folytattak, azonban még sem lehet figyelmen kívül hagyni az 1990-es nagy összeomlást, amely olyan gyors és váratlan volt, hogy arra senki nem volt felkészülve. Sokan úgy vélték a magyar történészek közül is, hogy a szovjet birodalom még évszázadokig fennmarad. Csak ha az orosz történelmet figyelmesen vizsgáljuk, és gondolunk az 1917-es katonai összeomlásra, vagy 1855-re a szevasztopoli vereségre, akkor érzékelhetjük, hogy bizony az oroszok sem legyőzhetetlenek.
Putyin – úgy tűnik – észben tartja a történelmi tanulságokat. Érdemes ebben a vonatkozásban Szolzsenyicin gondolatait idézni, még a szovjet korszakból: »nem a győzelmes háborúk hoznak áldást, hanem a vereséggel végződők. Győzelemre a kormányoknak van szükségük, vereségekre a nemzetnek. Győzelem után újabb győzelemre támad étvágy, vereség után szabadságra – s ezt rendesen ki is harcolja a nép. Úgy kellenek a vereségek a népnek, ahogy a bajok és szenvedések az egyes embernek: arra késztetnek, hogy elmélyüljünk lelki életünkben, keressük a szellem magaslatait.«
Történelmi távlattal figyelve az ukrán-orosz konfliktust, jól látszik, hogy ameddig az angolszász erők számára Németország jelentette a fő veszélyforrást, a fő riválist, addig az oroszokkal keresték a szövetséget. Most viszont, hogy a német politika kezelhető, és pórázon tartott bürokraták gyülekezetévé vált, Moszkva lett a fő ellenség, amelyet legyőzni ugyan nem lehet, térdre kényszeríteni sem nagyon, ezért el kell szigetelni Európától egy újabb hidegháborúval, kissé keletebbre tolva az új, és egyre kevésbé virtuális vasfüggönyt.”
Fotó: Alexander NEMENOV / AFP
Az amerikai elnök nyilvánosságra hozta az Egyesült Államok új nemzetbiztonsági stratégiáját, leszögezve: Amerika az első, és mindent meg fog tenni, hogy ez így is maradjon. Európához is volt néhány, egyszerre bátorító és korholó szava.
Hegyezik a fülüket Moszkvában.
Miközben Brüsszel újabb milliárdokat önt Ukrajnába, a nagyhatalmak csendesek. Sem Peking, sem Újdelhi nem hajlandó nyomást gyakorolni Moszkvára, valamint az amerikai támogatás is elillani látszik. Európa egyre inkább egyedül marad a háború szomszédságában.
Túl messzire merészkedett Ursula von der Leyen.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Zelenszkij szerint 90 napon belül sor kerülhet a voksolásra, de már el is kezdte a szokásos csikicsuki játékát a feltételekkel.
A Tisza Párt által bevezetni tervezett adórendszer összességében azokat a tisztességes munkavállalókat bünteti, akik több munkával több pénzt szeretnének keresni.
A béke ígérete sokszor megbontja a már amúgy is gyengülő hadseregeket.
