A benzinkutas a tankpisztolyával fogja megállítani az inflációs hullámot?

„Mi a véleménye az Orbán-kormányok elmúlt 10-12 éves gazdaságpolitikai teljesítményéről?

Ez nagyon érdekes időszak volt, mert Magyarország 2010 tavaszán már túljutott egy nagy gazdasági válságon, és megindult fölfelé, és bár törékeny volt a kilábalás, egy ideig még recsegtek-ropogtak a kerekek, de utána jött egy történelmileg is irigylendő aranykor. Akkor is mondtam, most is mondom, hogy 2012 és 2019 legvége között a világon, Európában is erős üzleti konjunktúraív rajzolódott ki, amiből Európa keleti fele, megtolva nemzetközi támogatásokkal és megtámogatva a történelmileg is hihetetlenül mélyre süllyedt kamatszintekkel, az olcsó nyersanyagokkal, soha vissza nem térően kedvező időszakot élhetett meg. Ezt Kelet-Közép-Európa az európai átlagnál nagyobb növekedéssel vissza is igazolta. Magyarország is gyorsabban növekedett az uniós átlagnál. A magyar gazdaságról ezért az a véleményem, hogy elég jól teljesített. A kormánnyal szemben azonban kritikusabb vagyok, kezdve azzal, hogy nem igaz, miszerint válságot örökölt volna. A válságot anno a szerencsétlen Bajnai-kormány örökölte. És nem egészen értem, hogy most miért került elő az ő neve…

A Városháza-ügy miatt kerülhetett elő.

Amiről én nem tudom, hogy ügy lenne. Nem olvasok olyan újságot, amelyik szerint ügy van, és hogy ha volna valami ingatlanügy, akkor se érteném, hogy ő most miért emelkedett fel sorosi magaslatokra a kormánypropagandában. Tehát azt kell mondanom, hogy az Orbán-kormány szerencsésen egy emelkedő üzleti ciklusba lépett be, amikor ráadásul soha nem látott pénzek dőltek ide. Ezekkel meg lehetett volna Magyarországot újítani.

Azt is mondta korábban, hogy ebből a pluszbevételből gyorsítani lehetett volna az államadósság csökkentését.

Az egyik megoldás, hogy ha nem látnak kiváló pénzelköltési lehetőségeket, akkor a pénzbőség éveiben szabaduljanak meg a velünk hurcolt adósságtól. Persze nem mutatkozott annyira sürgetőnek az adósságmérséklés, mivel igen nyomott volt a nemzetközi kamatszint, Amerikának meg Németországnak nulla körüli, de a magyar államadósságot is 2-3 százalék mellett lehetett finanszírozni. Azért csak sejthető volt, hogy ez rendkívüli és átmeneti kedvező állapot. Most már 5 százalék feletti a magyar állampapírhozam. Ha a miniszterelnök legalább egyszer betartja a gyakran ismételt ígéretét, hogy kiegyensúlyozott költségvetés lesz – ezt tizenkét éve minden második évben meghirdette, de egyszer sem csinálta –, akkor most Magyarországon az a helyzet lenne, mint Csehországban vagy Lengyelországban, ahol az államadósság rátája az uniós átlag fele. A miénk az osztrák–német szint körüli, csakhogy ezek az országok, vagy éppen Szlovákia, nulla kamatszint körül finanszírozzák az adósságukat. A mienk nagy, az eurózónába való belépéshez is túl sok.

Az elmúlt 12 évben volt pár év, amikor nagyon közel voltunk ahhoz, hogy bevezethessük az eurót. Ön is így látja?

Igen. 2001-ben az államadósság jóval 60 százalék alatt volt, onnan indult meg sajnos felfele. Gyors gazdasági növekedésű években, 2017 és 2019 között sem volt kiegyensúlyozott költségvetésünk, ami súlyos hiba. De vissza az alapkérdéshez: az a gazdasági modell, ami lépésenként kialakult, nekem már 2010-től fogva nem nagyon tetszett.”

Nyitókép: Ficsor Márton