„Kifejezetten szép idő volt vasárnap Fonyódon. Sütött a napocska, felhő sehol.
A februári tavaszban a Márki-Zay nevű humanoid (?) utcafórumot tartott. Ott állt mellette Steinmetz Ádám, olimpiai bajnok vízilabdázó, ma jobbikos országgyűlési képviselő, egyszersmind a Jobbik képviselőjelöltje a marcali körzetben. (Sic transit gloria mundi...)
Neki ment oda kampányolni MZP.
Állnak ott, ezek ketten. Süt rájuk a Jóisten napja, Steinmetz feje eléggé vöröske is, pedig még nem is sejti, mi vár rá.
Az MZP nevű humanoid beszél, ontja magából a szokásost, ám ha ez beszél, mindig biztosak lehetünk benne, hogy elhangzik majd valami érdekfeszítő, valami megdöbbentő, valami magyarázhatatlan, valami, amit többnyire nyilvános vécék falán szoktunk olvasni, ahová kulával fösti fel valami MZP-féle humanoid.
Nem, nem kellett csalódnunk Fonyódon sem.
Egy adott pillanatban MZP valami követhetetlen és bonyolult fejtegetésbe kezdett Orbán követhetetlenségéről, szóval Orbánról, az egész összellenzék felettes énjéről, és akkor egyszer csak, ahogy ez lenni szokott, előbukkant MZP valódi énje, mert a valódi énje mindig lemászik a nyilvános vécék faláról, és elmondja azt, amit valójában gondol, hisz, érez, ami a valóság arrafelé, legyen szó akármiről, vidékiekről vagy nőkről vagy fideszesekről vagy újságírókról vagy keresztrejtvényről vagy gyerekverésről – bármiről.
Nos, ott, Fonyódon, a februári napsütésben, közvetlenül dr. Steinmetz vöröslő feje mellett, ők maguk kerültek szóba, és MZP megint elmondta a frankót, a tutit, az igazat.
És imigyen szólott Márki-Zayka:
»Én ezeket a kanyarokat nem tudom követni. De azt, amit Orbán Viktor egy személyben megtestesít, ezt a szivárványkoalíciót úgymond, a liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat, ezt mi a szövetségben külön-külön képviseljük. Gerinces emberként mindenki megtarthatja a saját világnézetét, a saját álláspontját.«
Hát kérem, ez őrületesen örvendetes!”
Nyitókép: YouTube