„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Öt nap alatt nyolc kilót fogytam. Interjú.
„Hogy jött ki a Covidból?
Tudja, ki volt von Paulus? Német tábornok, akit bekerítettek Sztálingrádnál. Én is ilyen bekerítésben vagyok. Golyószóróval sétál körülöttem az orvosprofesszor, doktor Manninger Péter barátom és háziorvosom, valamint a feleségem. Elkaptak, és kész. Ma huszonkét kapszulát vettem be a tegnapi harmincegyhez képest, ugyanis a feleségem profi az ilyenekben. Homeopátia meg az orvosi cuccok, minden együtt, és mégis kihúzom a gyufát, hogy nem vagyok elég rendes.
Nemsokára több órát kell végigénekelnie. Hogy fogja bírni?
Ma is háromórás próbán vagyok túl. Megedz a kényszermunka: heti kétszer kell sétálnom, kétszer bicikliznem és háromszor súlyzóznom. Ez persze a légzésről szól, ahhoz képest, hogy két-három éve még hatvan kilóval szériáztam, a mostani program nyugdíjas vén marhák kiegészítő sportja.
Mekkora volt a baj?
AMIKOR ELKAPOTT A COVID, AZT MONDTÁK, HA MÉG EGY NAPIG OTTHON MARADOK, MEGHALTAM VOLNA.
Öt nap alatt nyolc kilót fogytam. Bevittek szerdán a kórházba, ott kaptam mindenfélét, infúziót, és csütörtökön már úgy éreztem, hogy semmi bajom. Majdnem megdumáltam az egyik orvost, hogy pénteken engedjenek haza. Ez nem sikerült, mert hétvégére még bent tartottak. Öt napig voltam az intenzíven, de onnan nem kellett átmennem a könnyített osztályra, hanem egyből hazaengedtek. Mindenki rosszul volt, hogy milyen szervezetem van.
Nem rossz hetvenhét évesen.
Csakhogy el kellett mennem Kaposvárra, ahol beraktak az MR-be, meg CT-re, aztán kijött minden. Mind a két térdemen és a gerincemen lenne kalapálnivaló, a Covid pedig a tüdőmet támadta meg a legjobban. Emiatt például mindennap luftballonokat kell fújnom. Feleségem vett egydoboznyi lufit, egy tucatot már kidurrantottam, de még mindig van vagy negyven. Merthogy ki-be. Hogy még megfejeljem a sztorit, bevittek a mentővel – oda a saját lábamon mentem, öten állítottak be a szobámba, szkafanderben. A nővérke összeírta, hogy milyen gyógyszerekre vagyok allergiás. Tartottam egy, a foglalkozásommal járó hatásszünetet, és azt mondtam: csak beöntést ne adjanak. Így kezdődött a súlyos ripacs kórházi kálváriája.”
Fotó: Földházi Árpád